Neten vannak olyan nők, akik a személyes találkozótól SEM riadnak vissza?

#11: Egyáltalán nem, csak attól még, hogy találkozik veled, lehet nem lesz jó a randi vele. Mert hogy nekem már sikerült randit leszervezni kb 3-4 nap beszélgetés után, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Azt már nem mondom, hogy úgy is nézett ki ahogy a képeken vagy hogy olyan lett volna mint egy kis angyal és nem pont úgy viselkedett mintha most rángatott volna ki a p*csájából.

Valószínűleg a mai napig társkeresőznék, ha nem lenne ennyire ritka az, hogy leszervezhessek egy randit.

Ha érdekel a válasz női oldalról is, hogy miért van ez a jelenség, szerintem ha valaki könnyen ismerkedik, nem áll távol tőle a randizás világa, az nem az interneten fog ismerkedni, esetleg felkapottabb randiappokon biztos van sok nő aki szeret találkozgatni, programokra menni rövid idő után is, viszont kevésbé felkapott eldugott kis társkeresőkön, vagy egy olyan anonim oldalon mint ez is szerintem több olyan lány/nő van akinek ez nem a világa, nem olyan aki csak úgy rövid időn belül megnyílik. Én nehezen engedek közel magamhoz valakit, sok időre van szükségem és nekem sokkal komfortosabb az ha először írásban megismerem a másikat, de ezt kommunikálom is a másik féllel már az első egy-két levélben, szóval nem árulok zsákbamacskát, és komolyan is veszem a társkeresést, volt már rá példa hogy találkoztam is valakivel, viszont ehhez nálam valóban sok minden kell, ott már teljes bizalmat éreztem, biztonságérzetet, ami számomra nagyon fontos.

Szerintem az ilyen jellegű ismerkedésnél talán sokan ott hibáznak, hogy eleve olyan férfival kezdenek ismerkedésbe online akinek nem ugyanaz az elképzelése erről, és ezt nem kommunikálják a másik féllel, mivel itt is az őszinteség lenne a kulcs én úgy gondolom.

Én a saját részemről csak olyan férfival kezdek levelezésbe akivel minderről tudok beszélni, és ő is hasonlóan érez, egyeznek az elképzeléseink, ha pedig nem akkor nincs miről beszélni, lezárom és nem levelezek senkivel akivel nem érzem az összhangot és azt hogy én őt valóban szeretném megismerni és hogy önmagam lehetek vele, ha ez nincs meg akkor semmi értelme az egésznek, hiszen én is egy társra vágyom a való életben, nem egy örök levelezőtársra, viszont ez csupán az én véleményem erről a kérdésről, mindenki más és más, ahogy az is hogy mennyi idő alatt alakul ez ki, van akivel azonnal megvan az egymásra hangolódás, kapcsolódás, van akivel soha nem lesz meg, nem azért mert vele bármi baj lenne, egyszerűen csak mások vagyunk.

Engem az riaszt el a randizástól, hogy a pasik nem igazán tudják kulturáltan kezelni az elutasítást. Udvariasan megköszönöm az idejét, elmondom, hogy nem szeretnék többé találkozni és akkor írogat, követelőzik, volt aki minden áron haza akart kísérni (hogyne, hogy aztán egyik este ott várjon a kapualjban a sötétben!), szóval neeem, kösz nem...

Itt elsősorban a férfiaknak kell változni, változtatni ha a nők randihajlandóságán javítani akarnak. Amíg nekünk a randi nagy valószínűséggel rejt magában testi/lelki/szexuális fenyegetést, vagy egy zaklató figyelmének felkeltését, addig szerintem érthető, hogy inkább kihagyjuk a mókát.

Nem olvastam csak a kérdést, de miért neten ismerkedsz, ha személyesen akarsz találkozni. Tehát nem levelezőtársat szeretnél. Ha a személyes találka a cél, akkor egyszerűbb élőben ismerkedni. Ott ez a kiindulás.

Logikátlan ebben az esetben a neten kezdeni.

És még kérdezik mi értelme a matekoktatásnak... sokaknak nincs semmi logikai érzéke.