A szinglik mekkora része érzi nyűgnek az ismerkedést?

1es: nekem nem lenne gond :)

Igaz nekem kettő van... :P

3: Nekem meg az nem lenne gond. Nyilvan a gyerek egy masik eletvitelt kivan meg, ez egy "stigma" amit mi megertunk:)

1: Ennek a fele nem igaz, a masik fele pedig kezelheto. Es egy nagyobb gyereknel meg mar vegkepp nincs igy. Nagy esellyel nincs gyereked ez a valaszbol is latszik:)

"De tudom, hogy más emberek meg nagyon élvezik és izgalmasnak találják, egyszerre több emberrel is ismerkednek. Valahogy irigylem őket ezért, hogy ilyen pozitívan és energikusan állnak hozzá."

Nyugi, ők is ki fognak égni belőle egy idő után, a netes ismerkedésből legalábbis mindenképp. Pár éve még én is sokkal pozitívabban álltam az egészhez, tele voltam reménnyel, izgatottsággal minden egyes randi előtt, és ez teljesen pozitív értelemben véve, mostanra a sok csalódás elvette a kedvemet az egésztől, és már nagyon megválogatom hogy kivel szánom rá magamat találkozásra. Azért, mert hosszabb távon ez az egész kiégeti az embert, nem lehet mértéktelenül csinálni. Nagyon nem erre lett "tervezve" az ember biológiailag, nem ilyen fajta ismerkedésre, és ezt mindjárt ki is fejtem jobban mire gondolok. Szerintem alapból nagyon nagy mázli kell, hogy így netről tényleg megtaláld akit keresel, de akár még az ilyen élőben random leszólítgatásos ismerkedéseknél is így van ez, csak sokan nem értik hogy miért. Erre az iskolába járós példát szoktam felhozni, amire szerintem mindenki jól emlékszik, amikor volt az osztályában 20-30 diák, akik nagyon sokat voltak együtt, ennek ellenére ott sem alakult ki mindenkinek mindenkivel kapcsolat, vagy szerelem, pedig ott tényleg napi szinten együtt töltöttek nem kis időt. Alakultak persze ilyesmik is, de csak azért mert itt ki tudtad választani azt a személy, aki külsőre és belsőre is szimpatikus, aki iránt tényleg érzel valamit, akivel működik a kémia. Na de most képzeld el úgy a dolgot, hogy ezek a diákok teljesen random találkozgattak volna a netről egymással, tehát így totál véletlenszerűen. Mennyi az esélye, hogy pont azok találkoznak egymással, akik tényleg összeillenek? Szerintem minimális.

De nem ez az egyetlen probléma, ott vannak pl. a magas igények, mindenki a tökéletest keresni, mindenkinek van mindenféle igénye meg elvárása már előre, és az alapján akarja kiválasztani a neki megfelelőt. De ez nem működik, mert ezeknek sokszor semmi köze ahhoz, hogy valakivel működni fog a dolog agy nem.. Nőknek ugye ilyenkor gyakran nagyon fontos szempont szokott lenni pl. a férfi magassága, már csak ez alapján az egy szempont alapján kiszórják a férfiak elég nagy részét, de van még egy csomó más, kapcsolati szempontból jelentéktelen dolog is, de ők ezeket mégis nagyon fontosnak tartják. Persze ugyanígy férfi oldalon is meg vannak ezek a hibák, felszínességek ott is vannak bőven, csak hogy ne legyek kettősmércézős a saját nemem irányába. A probléma az, bogy a biológiát nem érdekli, hogy te hogy válogatsz, milyen szempontokat tartasz fontosnak, könnyen lehet hogy végül nem azzal a személlyel illesz össze, nem fog vele működni a kémia. Az hogy tetszik valaki netről képeken, nem sokat jelent, az sem hogy beszélgetsz vele randi előtt pár napig, nem fogsz megtudni semmit a személyiségéről, és könnyen lehet hogy egyáltalán nem illetek össze, sőt igazából erre van a nagyobb esély. De az egyik legnagyobb baj ott van, hogy a biológia is teljesen más irányba tereli a nemeket, más szempontok alapján válogatnak a nők, és más szempontok alapján a férfiak. És ma már nincs semmi kényszer, szabadon mehet a válogatás, a net végtelenre bővítette a válogatási lehetőséget. Ez oda vezetett, hogy női oldalon a fiatal nőknek van nagyon jó lehetőségük, mert ők a legvonzóbbak, férfi oldalon pedig az idősebb, tapasztaltabb, jó egzisztenciájú férfiaknak lesznek a legjobb esélyeik, mivel a nőknek pedig ők legvonzóbbak. Ez így mindkét nemben létrehozott egy réget, akiknek jól megy a társkeresés, akiknek nagyon jó lehetőségeik vannak, a többi ember viszont ennek okán hatványozottan szívni fog.. Fiatal férfiak tömege szív a társkereséssel, amiért az idősebb férfiak levadásszák előlük a fiatal nők jelentős részét, a másik oldalt pedig az idősebb nők szívnak azért, mert nekik pedig a fiatalabb nőtársaik lesznek nagyon erős konkurencia. Mindkét nemben van egy életszakasz, amikor nagyon nehéz a társkeresés, és brutál szingliség van, én ezt látom, és a statisztikák is ezt igazolják.

És ha nem volna elég, még egy nehezítő körülmény: ahogy beköszöntött az internet kora, meg ez a digitalizációs világ, a társkeresők, közöségi média alkalmazások stb.. Az emberek ezekkel foglalják le magukat való életben lévő kapcsolatok, ismerkedés, szórakozás helyett, és ugye még az ismerkedést is neten csinálják már nagyon sokan. Na ennek az lett a hatása, hogy kitermelt egy nagy rakás szociálisan analfabéta embert, akik élőben nehezen tudnak még kommunikálni is, egyszerűen mert nem fejlődött ki normálisan ez a skilljük. Ez még pluszban ránehezít az amúgy is nagyon szar helyzetre. És akkor visszatérve megint a biológiára, az embert nem arra terveződött evolúciósan, hogy virtuális világból ilyen random véletlenszerű randikon talája meg az igazit. Ettől függetlenül összejöhet, csak rohadt nagy szerencse kell hozzá, és ilyenkor nem az van, hogy azért működött mert annyira jó, hanem annak ellenére hogy szar.. De az emberek többsége szerintem kiég az egészből, mire idáig eljutna, hogy sikerrel járjon. Tényleg sokan nem érzik ezt, hogy ehhez mekkora mázli kell, mennyi mindennek kellene passzolnia, és ezt az idősebb generáció sem érti, hogy ma miért van ez a sok szerencsétlenkedés.. De ezt elismerem, hogy jogosan mondja oda az idősebb generáció a fiataloknak, hogy ezt nem neten kéne. Ők amúgy szerintem egyszerűen nem is értik a problémát, pont azért nem értik, mert nekik ehhez képest úgy ment mint a karikacsapás, a mostani helyzethez képest. Nem azt mondom, hogy akkor nem volt társkeresési gond, de közel sem ennyi! Szintén statisztikák igazolják, hogy 2000-es évek eleje óta brutál módon megnőtt a szingliség.

"Engem valahogy egyfajta nyugtalansággal tölt el az, hogy most akkor menjek oda egy idegen emberhez, tegyem neki a szépet, nem is ismerem gyakorlatilag, fussunk le sok tiszteletkört és a végén jöjjön ez a "bocsi, nem egymást keressük" dolog. Ebben mi a jó?"

Amúgy ezt is teljesen megértem, és szerintem egyáltalán nem véletlen ez sem, hogy sok ember nyugtalannak érzi magát, amikor olyan emberrel randizik, aki konkrétan teljesen random lett kiválasztva, és még egyáltalán nem is ismerik egymást sehonnan. Netes randiknál az esetek többségében az van, hogy ott vagy egy olyan emberrel, akiről akkor derül ki, hogy egyáltalán nem is passzoltok, még csak nem is tetszik. Szerintem az egy természetes érzés, hogy ilyenkor sok ember szorong, és nem tud úgy feloldódni, nem tudja telejsen magát adni. Ezt sokan úgy próbálják beállítani, mintha ez valami betegség lenne, amit pszichológussal ki kell kezeltetni, ez sem így van. Azt nem tagadom, hogy lehet ebben is fejlődni, de nem egyszerű, és alapvetően nem is itt van a probléma az egésszel, hanem amiket korábban írtam. Meg ugye egy nőnél ezeket általában elnézi a férfi, de fordítva: a nő nem fogja egy férfinél, mert ugye nem férfias viselkedés, tapasztalt magabiztos, határozott stb.. nekik instant ez kell. És a helyzet az, hogy egy nő fiatalon meg is teheti, hogy csak simán kiszórja az ilyen jelentkezőket, megteheti abból a jónéhány százból, mert fiatalon lesznek rá, kihozza a matek, hiszen 18-60 ig az összes férfi rájuk nyomul. És lesznek köztük top pasik is, olyanok, akik minden igényüknek maradéktalanul megfelelnek. Ez igaz, csak a fagyi vissza is tud ám nyalni, akkor nyal vissza, amikor ezek a fiatal férfiak idősebb korukban megszerzik a kellő tapasztalatot, meg mindent ami kell, és ugyanazt csinálják, mint idősebb férfitársaik amikor ők fiatalok voltak, vagyis már ők lesznek az erős konkurencia és a jobb választás. Ugyanazok a fiatal nők ellenben nem lesznek vonzóbbak a korral, ők a hajukra kenhetik a tapasztalatot, pénzt, egzisztenciát, nem ettől lesznek legvonzóbbak a férfiaknak. Ez az oka annak, hogy a nőknek idősebb korban lesz nehezebb a társkeresés, mivel nekik ekkor meg a fiatalabb nőtársaik lesznek nagyon erős konkurencia.

Kedves Kérdező! Első olvasatra azt gondoltam , szivemből szólsz.

Kicsit "szégyelltem is" , hogy egyáltalán nem érdekel a párkeresés.

Igazából egy jól működő kapcsolatra vágynék.

De ez az ismerkedősdi.... Fárasztó 40 évesen 20-25 év csajozás után.

Engem annyira frusztrál, az elutasítás. Inkább azt gondolom senki nem szeretne kapcsolatot igazán. Várják a csodát az interneten.

Néha néha meg ismerek akármilyen módon egy egy szimpatikus nőt, de biztos hogy kapcsolatban vannak. Sajnos én még hiszek a hűségben, a foglalt nő számomra tabú pedig elég sok példát látok arra hogy van aki vihető