A szinglik mekkora része érzi nyűgnek az ismerkedést?

Én beismerem, hogy annak érzem. Megvan a kényelmes, berendezett életem, a hobbijaim, ha társaságra vágyok, akkor ott vannak a barátaim, akiket már régebb óta ismerek, kialakult egyfajta bizalom és ebben a körben komfortosan mozgok. Engem valahogy egyfajta nyugtalansággal tölt el az, hogy most akkor menjek oda egy idegen emberhez, tegyem neki a szépet, nem is ismerem gyakorlatilag, fussunk le sok tiszteletkört és a végén jöjjön ez a "bocsi, nem egymást keressük" dolog. Ebben mi a jó?

De tudom, hogy más emberek meg nagyon élvezik és izgalmasnak találják, egyszerre több emberrel is ismerkednek. Valahogy irigylem őket ezért, hogy ilyen pozitívan és energikusan állnak hozzá. Nekem tényleg az, hogy lassan tudnék megnyílni másoknak, zárkózott vagyok és nem tudok annyira lazán viselkedni idegenekkel, hogy egyből poénokat mondjak, sztorikat meséljek, csípkelődjek.