23 éves vagyok, és eddig még soha nem udvarolt nekem senki az életben. Mi lehet a probléma? Már elgondolkodtam azon, hogy milyen lenne egyedül élni. Valakinek vannak jó tapasztalatai az egyedüli életről? Bővebben lent.

Mint szokták mondogatni, ez már a 21. század, nem csak a férfi udvarolhat. Én tettem lépéseket, kezdeményeztem, annak ellenére, hogy eléggé félénk vagyok, de mindig vissza lettem utasítva. Van egy kis szépséghibám, gondolom ez is közre játszik, meg persze, hogy látják rajtam, hogy semmi önbizalmam nincs. Ha elkezdek beszélgetni egy fiúval, kissé remeg a hangom is, és sosem tudom mit mondjak stresszhelyzetben. Már rengeteg tanácsot megfogadtam, hogy készüljek fel a beszélgetésre, meg próbáljak magabiztosnak tűnni, stb, de nem váltak be, pedig igyekszem. A folytonos elutasítástól meg már lassan úgy gondolkodom, hogy, nem kell nekem férfi, jól el leszek én magam is. Csak az a baj, hogy én még soha nem voltam teljesen egyedül, mert mindig ott van nekem a családom. De az elköltözést fontolgatom, és nem tudom mennyire hamar lehet megszokni azt az életformát.

És még mielőtt valaki azt hinné, hogy kövér vagyok, közlöm, hogy ez nincs így. 160cm és 52kg vagyok.