Miért ennyire átkozottul nehéz kiérdemelni az emberek, de különösen a csodálatos, szelíd nők elfogadását?

30 éves, átlagot alsó megközelítésből is erősen alulteljesítő, szűz férfi vagyok. Igen, aki ezeket a sorokat olvassa, most bizonyára elgondolkozik, hogyan lehetséges ez. Nos, ha van egy kis időtök, akkor megosztom veletek!

Tudjátok, vannak ezek az elcsépelt, tucat gyártott, félig meddig nézhetetlen tini vígjátékok és az ehhez tartozó sztereotípiák. Ezek egyik ékes példája, a csodálatos amerikai focista, aki _természetesen_ izmos, magas, jóképű. Sajnálatos módon én nem ez vagyok.

Buta fiatal ifjúként, nagy bamba birka képpel merengve bele, abba a bizonyos ’K’ betűsbe én is naiv és nagyvonalú álmokat dédelgettem.

Álmaimban egy lány szerepelt és nagyon szerettem volna vele megtapasztalni a viszonzott szerelmet. Tudjátok, van az az érzés, amikor kicsit éget, kicsit bizsereg odabent és ha meglátjátok azt a bizonyos illetőt, akkor erősebben ver a szívetek és az előbb emlegetett érzés jelentősen felerősödik.

Ezt éreztem általános iskolás koromban minden nap. A lány azt sem tudta nyolc év elteltével sem, hogy mi a vezetéknevem.

Elérkezett a továbblépés pillanata, amikor serdülőkorba lépve megkezdődött a középiskola. Itt is megtaláltam álmaim csodálatos gazelláját, a számomra tökéletes, angyalarcú teremtést. Ő volt az, aki először szembesített azzal, hogy mennyit érek én, mint 'létező ember'. Az hagyján, hogy amikor szünetben elvretek a nagyobbak nagy fájdalmaim voltak, de egyik sem volt ahhoz mérhető, ami ennek a csodálatosan szép lánynak a nevetése okozott. A kékfoltok jönnek és mennek, pláne ha valaki olyan, mint én, de a lelkemen keletkezett véraláfutások sokkal nehezebben gyógyultak.

Az egyetemre már megtanultam, hogy hol a helyem: leginkább a WC-ben, ami ironikus módon remek jövőképet festett számomra, igaz ezt akkor még nem tudtam. Találkoztam itt is egy csodálatos nővel; csodák csodájára ő észrevett! Sőt, még beszélni is hajlandó volt velem, igaz így utólag elsősorban csak akkor, ha mások nem igazán figyeltek. Egy évig voltunk beszélő viszonyban 'Kapcsolatunk' végét a valós jellemének felfedése okozta. Elmesélte nekem - nagyon meggyőzően -, hogy ő bizony más, mint a többi: őt nem érdekli egy férfi külleme! Én vadbarom ezt hihetőnek véltem, elvégre valóban beszélő viszonyt ápolt velem. Egyik reggel arra mentem be az iskolába a kijelentését követően nem túl sokkal, hogy egy magas, izmos, alfával csőrözget jól látható helyen, hogy senki félre ne értse.

Én ekkor összetörtem, összeomlottam, megsemmisültem bevallom. Olyan érzés volt mintha a sátán a lángoló karmaival tépne ki egy darabot a szívemből és feldugta volna a lelkembe. Mintha egy lángtengerbe fojtogattak volna. Igaz, ekkora már körvonalazódott bennem a saját képtelenségem a létezésre, szóval nem tudtam őt ezért hibáztatni, azonban beláttam, hogy az emberi faj totális csődje vagyok. A lánnyal többet nem beszéltünk.

Az igazság az, hogy sok embernek adatik legalább átlagos küllem, az ehhez tartozó magasság és a megfelelő testszerkezet. Valamilyen fejet is növeszt az illető, hiszen ha nem tenné, akkor nem tudná mire tenni a kalapot. Ezt bizonyos tudományos körökben evolúciónak nevezik, ahol az élet kialakulása mögött húzódó ok és okozatszerű összefüggéseket abszolválják. Szép is az, ha valakinek van feje, a kérdés csupán az, hogy mire is használható valójában. Van valamilyen rémisztő valóság abban, hogy a fejed, - és annak tartozékainak formája meghatározó az életedben olyan mértékig, hogyha ezek a bizonyos paramétereken kívül esnek, akkor a társadalom bélsárral egyenértékű, agyonpocskondiázott bohóca leszel, akit mindenki magasról lenéz, gúnyol és megaláz. Igaz ez a férfiakra és a nőkre egyaránt.

Nekem nem adott átlagos magasság: Alig nőttem magasabbra, mint egy átlagos tizenkét éves fiú. Talán a testnevelés óra volt mindig is a legmegalázóbb, mondhatni a mélypont, amikor a torna sor végéhez képest is alacsony voltam. Ezt a diákokon kívül a tanár is megjegyezte rendszeresen. A vidámparkban volt, hogy megkérdezték, hogy merre található a kísérőm ekkor alig múltam el 26 éves.

A testfelépítésem soványkás, csoffadt; olyan mint egy karcsú hurka, egy rohadt szafaládé amiről hiányzik a hús. A szőrpáncélom is igencsak fogyatékos, a ágyékom körül legalább bebolyhosodott, de ez minden.

Olyan vagyok, mint egy ocsmány csupaszpondró. Egy pajor, annak is csenevész. Ha lett volna ikertestvérem anyukám méhében, akkor bizonyára elfogyasztott volna. A karjaim arra pont jók, hogy legyenek, olyan erősek is körülbelül. A kezem is aprók, mint egy bébinek. A hangom olyan mint egy kamaszlányé, akinek tesztoszteron túltengése van. - Nem szép, na. Megszólalok, időnként azt hiszik nő vagyok.

De hé! Számtalan embernek vannak hasonló problémái, igaz ők is nehezen viselik. Minden tiszteletem az övék!

Tapasztalataim szerint azonban ez mind-mind eltörpül amellett, ha az ember orrnyúlványa turcsi. Ez olyan, mint amikor egy süldődisznót keresztülráspolyoznak egy kajla hangyászsünön.

A hülye, - és nem kevésbé idióta ívek aszimmetrikus váltakozása, a formák teljes káosza, végtelen hada. Olyan, mint amikor valami nagyon gusztustalan dolgot eszel és ennek teljes tudatában vagy. Na, ez valami van a - ritka fertelmes - ábrázatomra integrálva. Ezzel kelek és fekszem minden nap. A váladék, ami ennek kifújásával távozik kevésbé taszító. Maga az orr beeső, de a vége ostoba módon ível felfele. Az egész hatása olyan kunkori. A homlokom előrébb áll, mint egy előembernek. A görbület talán egybeesik a retardált homlokom ívével, de csak jó indulattal! Egy kisiskolás könnyedén beleláthat az orrüregeimbe, oly hatalmasak, kész kaptár lehetne.

Nagyon sajnálom; kicsit hosszú lett, de úgy érzem muszáj volt a probléma megértéshez részletes leírást adni.

Aki ennyire selejt, legalja, senkiházi, alsóbbrendű, mint én, azt a lányok csak kinevetik és kigúnyolják. Rosszabb esetben félnek tőlem, nem is hiszik, hogy én sokkal jobban félek! Ez tény. - A szomorú viszont az, hogy igazat kell nekik adjak, aki ekkora genetikai csorba, az nem érdemel jobbat. Ha a tükörbe nézek, az sem bírja elviselni ezt, inkább elbújik; oly mértékig görbül, hogy önmaga torz visszhangjává válik.

Emberek! Szerintetek igazam van?

Miért ennyire nehéz elfogadni egy ilyen borzalmas embert, mint én?