Miért akarja mindenki magát olyan nagyon kiélni?

Sosem akartam tipikusan "kiélni" magam, de most, egy hosszú kapcsolat vége után egyrészt nem akarok egyedül sírni a sarokban, másrészt azt sem érzem hogy újra el tudnék köteleződni - így azt is lehet mondani rám jelenleg, hogy épp kiélem magam.

Nekem ez így most jó, túlzásba sem viszem, aztán előbb-utóbb készen állok majd újra kötődni valakihez.

26F

a nők többségét traumatizálják a férfiak. gyakorlatilag mondhatni, hogy egy nő szüzességét is általában egy kretén veszi el. ebből kiindulva pedig nincs azon mit csodálkozni, hogy a nők meg vannak bolondulva, és fogalmuk, halovány elképzelésük sincs arról, hogy kit, és miért engednek be aztán az életükbe, ágyukba.

rendkívüli érzelmi intelligencia szükségeltetik egy nőnek ahhoz, hogy pontosan tudja, hogy mire vágyik, és elmondhatatlan erkölcsi érzék, hogy ne alázza magát szét olyanokkal, akik nem látják a valós lényét, és leszarják a lelkét

mielőtt valami "okos" nő itt előadná, hogy bizony-bizony "ők nők" a rosszfiúkra buknak, és még sorolhatnám, én nem nagyon érzékelem a nők életében a "rosszfiúkat"

a lányregényekből ismerős rosszfiú ugyanis egy markáns arcélű, izmos, végtelenségig ápolt, és kellőképpen eszes férfi, aki megszerzi a nőt, és mikor a nő szerelmes lesz, akkor otthagyja, mert nem akar kötődni

nos. akikkel a nők szerencsétlenkednek, akikkel vergődnek, és akik rommá alázzák őket, azokról minden elmondható, csak nem az, hogy külsőleg-agyilag ellenállhatatlanok lennének, ők ugyanis szimpla trógerek, ostoba majmok, érzéketlen tuskók, ügyetlen, gusztustalan szeretők, és még lehetne sorolni a végtelenségig

a legtöbb nő annyira, de annyira keresi a megalázó élethelyzeteket, és azokat a kapcsolatokat, ahol a nőiességüket egy percig sem tudják megélni, hogy egy bizonyos kor fölött már menthetetlenek, és nem tudnak mit kezdeni egy becsületes férfival, nem tudnak mit kezdeni azzal, ha őszintén, és tiszta szívvel közeledik hozzájuk valaki, és képtelenek befogadni azokat az energiákat, amik a lelküknek szólnak elsődlegesen, mert bár jajveszékelnek, hogy "minden férfi csak szexet akar", valójában kizárólag ezekkel hajlandóak kapcsolatot teremteni, és halálra rémülnek, ha esetleg valamiféle emberi érzelmet éreznek egy hím iránt, mert _nem ismerik_ ezt az érzést, nem tudják kezelni, nem tudják irányítani, és elveszettnek érzik magukat emiatt, mert azt hiszik, hogy a nőiességük tartópillére a szexszel való játszma, és ha rögvest megengedik ezt valakinek, akkor ők lesznek az irányítók, ha viszont a lelkükön keresztül akarja megkapni valaki őket, és emberként tekint rájuk, akkor ott valami gonosz csalafintaságra gyanakodnak, és ellökik maguktól gyűlölködve, figyelmen kívül hagyva még azt is, hogy az adott emberhez végre őszintén vonzódtak (nem nehéz belátni, hogy egy nő először a lelkével akar érezni, és aztán a testével, ugye)

a legnagyobb félreértés a nőkkel kapcsolatban, hogy érző lények, akik romantikus, szenvedélyes kapcsolatra vágynak, ugyanis ez nem igaz. ezt a nők terjesztik saját magukról, de ez nem jelenik meg az életükben soha

a nők többsége érzéketlen, otromba, és bugyuta módon éli az életét, és válogatott szarjankókat enged be az ágyába, és szenved egész életében, hogy őt csak kihasználták, és stb.

lehet, hogy egyszer fordítva kéne csinálják. és azokkal a férfiakkal foglalkozni, akiken látják, hogy éreznek irántuk valamit, és akkor bennük meg lehetne bízni, velük lehetne emberi kapcsolatot kialakítani, sőt, talán a szexualitás sem egy gusztustalankodás lenne, hanem esetleg szerelmeskedés, ahol a nő végre megélheti azt, amiért nőnek született

a kényszeres maszatolás meg pontosan abból fakad, hogy a nők nem tudják befejezni a "keresgélést" a konténerben, és a tizedik görény után jön a tizenegyedik, mert érzik jól, hogy mind görény, de nem akarják elhinni, nem akarnak szembesülni a valósággal, ugyanis, ha megtennék, akkor összeomlanának lelkileg, és be kéne látniuk, hogy csimpánzok, és nem nők