Szerintetek van még rajtam kívül ilyen életképtelen, lúzer férfi a Földön?

Életemben nem beszéltem még idegen lánnyal 10-15 percnél hosszabb ideig. Ha látom, hogy valaki megtekintette a profilomat társkeresőn, akkor egyfajta nyomorult extázis tör ki belőlem perceken keresztül és arra gondolok, hogy végre valaki tudomást vett a létezésemről (mert egyébként minden nő szürke ködnek néz). Vagy ha egy ügyintéző csajjal kell valamit megbeszélnem, azután egész nap az a néhány perc jár az eszemben és azon agyalok, hogy vajon mit gondolhatott rólam. De olyan is volt már, hogy a környékemen többször láttam egy borzasztóan gyönyörű csajt és heteken át keresgéltem facebookon, hátha kiderítem ki ő. Viszont amikor megtaláltam az adatlapján, akkor nem is annak örültem, hogy végre tudom, ki az a csaj, hanem, hogy mekkora király vagyok, hogy ilyen motivációm és türelmem volt hozzá. Illetve az is jellemző rám, hogyha unatkozok, akkor olyan lányok idővonalát csekkolom, akiket csak névről ismerek (csoporttárs, ismerősöm ismerőse), sosem beszéltem velük, de valamiért anno megragadtak az emlékezetemben. De ami a legdurvább, hogy előszeretettel becsmérlem magamat/a kinézetemet. Persze fogalmam sincs, hogy mások szerint is olyan nagyon csúnyának számítok-e, ahogy azt gondolom, mert normálisan sosem beszélgettem nőkkel, ahogy már a leírás elején is említettem. Persze egyáltalán nem vagyok pszichopata (mielőtt valaki elkezdené a fröcsögést), hanem inkább ilyen végtelenül elvont lúzer, aki számára a csajok olyanok, mint egy idegen életforma. Van rajtam kívül egyáltalán olyan pasi, aki valamilyen szinten hasonló hozzám? Azért felteszek egy költői kérdést? Egy ilyen "férfinek" mennyi az esélye, hogy valaha is barátnője legyen? :D

Van-e innen visszaút?