Mit kéne tennem? Szeretem őt, de barátnője van. Én pedig annyira szerencsétlennek érzem magam. Miért viselkedik velem kétértelműen? (Hosszú, csak akkor olvasd el, ha tényleg segíteni szeretnél egy értelmes válasszal. Köszönöm! )

Sziasztok! Van egy srác, akit nem rég ismertem meg Mondocon-on, ahol mindenki jó fej és kedves, de Ő annyira ismerős volt nekem...aztán rájöttem, hogy már találkoztam vele egy meet-en és rákérdeztem, azt mondta én is ismerős vagyok neki. Elkezdtünk beszélgetni, és beugrott valami olyasmi, hogy neki barátnője volt...még mindig együtt vannak. Nagyon aranyos volt Con-on, mindig megölelt és még puszit is adott az arcomra még egy sütire is meghívott... Megtetszett nekem és néhány nappal később ugy éreztem, belé szerettem...tudom, helytelen és rossz, de nem tudok ellene mit tenni. Nagyon zavarodott lettem, főleg miután kétértelmű dolgokat írt nekem. Gondoltam, hogy ez viszonylag "rendben" van, mert mondta is, hogy Ő minden lány barátjával "túl jóban" van... Muszáj volt elmondanom neki, hogyan érzek, és tudtuk mindketten, hogy mi a helyzet... de arra számítottam, hogy ezek után majd otthagy, de nem tette...hazakísért engem. Este pedig én összeomlottam...megvannak a saját problémáim...visszautasítások, csalódások és még mindig fájnak ezek a sérülések és félek egy kicsit az új kapcsolatoktól... Kérdeztem a sráctól, hogy akkor most mi lesz...azt írta mellettem marad... Nem kéne higyjek neki vagy bíznom benne, de mégis ezt teszem...van egy megérzésem, amik általában beválnak nekem... Megkérdeztem tőle, hogy a problémáim ellenére is mellettem maradna-e... Azt írta, hogy átsegít engem ezeken és lesz a "megmentőm"... Vannak kétségeim a szép szavai miatt, de szükségem van Rá... Nem értem magamat, hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy egy ilyen srácba szerettem bele, akinek barátnője van és nem tűnik a hűséges típusnak... Aztán rájöttem valamiere...ez csak önkínzás...néha annyira nem bírom már az egész dolgot, ami bennem van...utálom és egyfojtában csak magamat hibáztatom mindenért...már vagdosom is magam, de nem fáj... A srác minden nap írt nekem és kérdezte, hogy vagyok, törődik velem. Amint elmondtam neki, hogy rosszul vagyok vagy vagdosom magam, rögtön találkozni akart...sokat beszélgettünk és amikor látta a hegeimet, szorosan magához ölelt legalább 5 percig és azt mondta, hogy ne csináljam és nem lesz semmi baj, mellettem marad és segít rajtam... Annyira jól esk, hogy törődik velem mégis fájdalmat okoz, tudtán kívül. Annyi mindent szeretnék neki mondani, de annyira nehéz ez az egész. És ott van a barátnője is. nem akarom tönkre tenni a kapcsolatukat. Nekem is szarul esne, ha valaki ilyen helyzetben lenne a pasimmal, mégsem tudom megállni, hogy ne találkozzak vele, amikor kérdezi. Utálom magam amiért ilyen vagyok... Tisztában vagyok azzal, hogy neki sok lány barátja van és "van miből válogatnia", éppen ezért nem értem; miért van még mellettem és keresi a társaságom ? Szörnyen hangzik ez az egész...kétségbeesett vagyok. Sajnálom, hogy ennyit írtam, de nagyon hálás lennék, ha valaki segítene egy értelmes váasszal... Köszönöm annak, aki végig olvasta ezt a szánalmas mini regényt és válaszol nekem ! :)