Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák

Figyelem! A szexualitás kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

A kérdés

Mit csináljak, ha a motíválatlanságomra egyedüli megoldásnak azt látom, ha lenne egy barátnőm? 22/F

Két éve kezdődött ez. Egyre inkább nem lelem örömömet semmiben, a legjobban kedvelt hobbiim sem okoznak már olyan örömet mint régen. Nem akarok siránkozni, de ha azt mutatnám hogy hű de jó a kedvem, akkor hazudnék, annak pedig semmi értelme. Úgy gondolom hiába mennék pszichológushoz, nem tudna olyat mondani, hogy megjöjjön a kedvem az élethez, és úgy érzem ha nem történik valami és így folytatódik, teljesen magamba fogok fordulni, hatványozottabban rosszabbodni fog a helyzet.

 01-11 21:54  Privát üzenet  Tetszik 

A válaszok
Ne haragudj, tényleg nem lehúzni akarlak, mert elhiszem hogy elképesztően nehéz, de ez alapján rövid időn belül depressziós leszel, ha nem találsz valakit. Illetve, ha találsz és ne adj' isten elhagy, akkor mi lesz? Kicsit próbáld rendbe rakni az életed, ennyire nem lehetsz ráutalva senkire, ha ez megy, akkor barátnőd is könnyebben lesz.

A válaszíró 81%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/9Időpont 01-11 22:01 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

#1 Az a vicc, hogy az életem teljesen rendben van, egy a bajom hogy nincs társam. Semmi bajom nem lenne ha tudnék beszélgetni valakivel, érzelmileg kapcsolódnánk egymáshoz. Úgy érzem tényleg csak ez hiányzik, viszont a hiány miatt képtelennek érzem magam bármire és nem áll érdekemben hogy csináljak akármit is.

# 2/9Időpont 01-11 22:08 Privát üzenet
Erre vannak a barátok, a jó valódi barátok, hogy segítsenek, azonban ha nincs, vagy van de nem tud úgy segíteni javaslok pszichológust amíg nem késő, mikor már depressziós leszel 100x olyan nehezen veszed majd rá magad, hogy elmenj.

A válaszíró 63%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/9Időpont 01-11 22:40 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

#3 Vannak barátaim, egy valakivel szoktam jobban elbeszélgetni néha. Most lett egy barátnője, azóta értelemszerűen vele többet beszél. Segíteni legfeljebb annyit segít hogy tudom nem vagyok egyedül az alapvető elkeseredésemmel. Nem szánom rá nehezen magam a pszichológusra, csak olyan nem létezik hogy garanciát vállal arra hogy jobban leszek a pénzemért.

# 4/9Időpont 01-11 22:54 Privát üzenet
A kérdező kommentje:

Sőt, most úgy érzem ha pszichológushoz mennék, akkor az olyan lenne mintha hivatásos "kvához" mentem volna, aki pénzért foglalkozik a lelkemmel. Ez ugyan az, egyikért sem szívesen fizetnék.

# 5/9Időpont 01-11 22:57 Privát üzenet
Ez hülyeség, menj szépen pszichológushoz, nem "kva" ember, hanem egy szakember aki tud segíteni szakszerűen, egy barát meghallgat meg mond dolgokat de nem ért a dolgokhoz. Mind1, elegem van abból, hogy depressziós embereknek magyarázom, hogy a pszichológus bácsi nem harap -.-

A válaszíró 63%-ban hasznos válaszokat ad.
# 6/9Időpont 01-11 23:18 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Volt ilyen pasim. A mai eszemmel már tudom, hogy akkor kellett volna rácsukni az ajtót, mikor egyértelmű lett, hogy bennem valamiféle megmentőt lát, a boldogság forrását, vagy hasonlót.
Mindenért én voltam a hibás, ha depressziós időszakba került, ha nem tudott a munkahelyén teljesíteni, egyszerűen mindenért. Elvégre tőlem várta, hogy majd motiválni fogom, és szárnyakat adok neki az élet minden területén. Nos, ha semmit nem tesz a boldogulásért ezen kívül, akkor nem is fog elérni semmit.
Nekem pedig egyre nagyobb teher volt, hogy nekem csak vigyorogni, szép halkan beszélgetni, dicsérni és szexelni szabad. Pont mint egy fizetett ku.rva és egy pszichológus keveréke.
Volt, hogy pl. gondom volt az ágyban (erősen elhanyagolta az előjátékot a kis drága), és mikor finoman kértem, hogy esetleg legalább egy puszit előtte... Akkor sírva ment haza, hogy akkor vágjam a képébe, hogy ő sza.r az ágyban, miattam lesz impotens, a farka is kicsi, stb. Szóval volt utána minden, sértődéstől a frusztrációig, persze előjáték az nem. És innentől szólni se mertem, hogy mit szeretnék, csak csendben szenvedtem szex közben.
Ezen kívül is, minden gondommal egyedül voltam, sose állt mellém, nem hallgatott meg, csak várta, hogy én majd kihozom a gödörből és felvidítom. Akkor is hisztizett, hogy állandóan magammal vagyok elfoglalva, mikor anyukám kórházba került, és aggódtam érte.

Aztán beleuntam az egészbe, hogy én teljesen tönkremegyek lelkileg a kapcsolatban. Szakítottam.
Akkor jött az, hogy öngyilkos akart lenni, fenyegetőzött, követett, zaklatott, időnként jött könyörögni, hogy kezdjük újra, stb.

Ha lenne egy időgépem, akkor elküldeném abban a pillanatban, hogy meglátom. Életem legnyomorúságosabb kapcsolatát köszönhetem neki. Hosszú hónapok kellettek, mire úgy össze tudtam kaparni magam, hogy új kapcsolatba tudja kezdeni, félelmek nélkül.

Kérdező: a barátnőd nem pszichológus, nem a szent grál, és nem köteles téged se motiválni, se boldoggá tenni. Ha neked erre kell egy kapcsolat, akkor nem barátnőre vagy szükséged, hanem egy személyben anyukára, pszichológusra és ingyenprostira. Ne terhelj vele egy lányt sem, hogy ilyen extrém elvárásokat támasztasz felé, mert lehetsz te bármilyen jó fej pasi, kevés amit nyújtani fogsz cserébe.

Azon, hogy motiválatlan vagy, meg depressziós, nem fog segíteni egy barátnő, csak őt is tönkreteszed lelkileg.
A depresszióra orvos kell és gyógyszerek, meg akarat, hogy kigyere belőle.

A válaszíró 80%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/9Időpont 01-12 09:16 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Nagyon téves elképzeléseid vannak a pszichológusokkal kapcsolatban. Teljesen másképp működik a terápia, mint ahogy azt te gondolod.

Egyébként azt írod: nem akarsz fizetni érte, mert az olyan, mint k.váznál... amire vágysz, az meg olyan, mintha azt várnád, hogy a nők puszta felebaráti szeretetből feküdjenek le veled, csak mert te erre vágysz. Mert ne legyenek illúzióid: egy depressziós, motiválatlan emberrel nem olyan felemelő élmény ám együtt lenni, legyen szó akár baráti, akár párkapcsolatról. Ilyenkor az egészségesebb lelkületű fél viszi a hátán a kapcsolatot, ameddig elviseli... de egészséges lelkületű ember nem erre vágyik, hanem kölcsönösségre: olyan kapcsolatra, ami emel, és nem lehúz, úgyhogy egy depressziós, motiválatlan ember csak más mentális problémákkal küzdő emberekkel tud kijönni hosszú távon. Írom ezt úgy, hogy én is voltam abban az állapotban, amiben most te! Nem lett normális kapcsolatom, csak még nálam is gázabb emberek álltak velem szóba, akik még jobban lehúztak. A kiegyensúlyozott emberek (érthető módon) menekültek tőlem. Úgyhogy elmentem szépen pszichológushoz, és igen, fizettem érte. Fizettem azért, hogy ez egy egyoldalú kapcsolat, ami rólam, az én problémáimról szól és nem a másik emberéről. Mert a pszichológus elvisel és toleráns veled akkor is, amikor épp rossz passzban vagy hosszú távon (ez egy baráttól, társtól nem várható el, pláne nem egy friss kapcsolatban).
Egyébként a pszichológus nem mond olyan dolgokat, hogy megjöjjön a kedved az élethez, nem ez a dolga! Az a dolga, hogy rávezet, hogy TE MAGAD találd meg a kivezető utat abból a mocsárból, amiben most vagy.

A válaszíró 78%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/9Időpont 01-12 10:50 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat.

#7 Úgy gondolom a volt barátodtól egy kissé távol állok mindenben. Alapjában én nagyon optimista voltam (most is az vagyok, mert tudom hogy lesz jobb időszak is), mindenben megtaláltam az örömömet. Ha belegondolom magam a helyzetébe, ha nekem mond valaki valamit, azt meghallom, és néha a kelleténél is többet gondolkozok rajta. Nekem mint mondtam ezen kívül semmi bajom nincs, tehát ha lenne egy barátnőm, hidd el, én nem tudnék miről panaszkodni neki, azt tervezném hogy mit csináljunk amiben mindketten örömünket leljük. Az együtt átélt élmények a fontosak, egyedül akármit is csinálni úgy érzem értelmetlen. Régebben nem így gondoltam, de hát megváltoztam és szerintem nem a rosszabb irányba.

# 9/9Időpont 01-12 12:28 Privát üzenet

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Kiköltöztem a páromhoz külföldre, ám sajnos nem működik a dolog. Eléggé felelőtlen voltam, felégettem magam mögött mindent. Mit tanácsoltok megoldásnak? (Nem biztos, hogy jó..
Ki milyen megoldásnak tartaná? Lenne félni valóm hogy esetleg tönkre tenné a falakat?
Ha viszonylag elég hosszú ideje szingli valaki, akkor a szexhaverság jó 'megoldásnak' tűnhet?
Lányok! Személyes vélemény szerint a szeméremszőrzet eltávolítására a borotva vagy a gyanta jobb hosszútávú megoldásnak?
Lányok akiket elhanyagol a barátjuk, hogy bírjátok? Miben nyilvánul mit láttok megoldásnak?
Miért ezt tartom a legjobb megoldásnak?

Kérdések a Felnőtt párkapcsolatok rovatbólKérdések a Társkeresési problémák rovatból








Minden jog fenntartva © 2017, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Sitemap | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelmi szabályok | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu