Bizos, hogy mindneki megtalálja az "igazi" párját? Másképpen feltéve a kérdést, lehetséges az örök egyedülálló "átok"?

Sablonosnak hangozhat a kérdés, de régóta járkál a gondolataimban. 23,5 éves vagyok, végzős a BA képzésben, és magányos.

Gyerekorom óta folyammtos kudarcokat érek csak el a nők terén, 13 éves koromban mikor megírtam első szerlemes levelem( ilyen is volt) a lány eltette, de azonnal le is koptatott. 18 éves koromig ez ment , elég sok lánynal, akik leráztak. 18,5 évesen lett elsőként barátőm, akit nagyon szerettem, és naív kis primitiv lévén elűztem magam mellől. Ez egy több éves depresszióba űtött , mivel nem csak szerettem, hanem a másik felemnek is érztem őt, a "páromnak".Perzse próbáltam újra megismerni őt 3-4 év elteltével , és beszélgetni vele, őszintén szólva az se zavart már, hogy a szülinapomon hagyott ott -ezt is meglehet bocsátani- de ő ekkor is lekoptatott, szóval bármennyire örültem volna ennek az útnak, ő általal járhatatlan, ezt tudomásul is vettem. Mindazonáltal más lány a mai napig még nem tudta bennem anynira belobbantani a tüzet mint ő, pedig érztem szikrát, nem 1 lány iránt azóta mióta othagyott(kb 4,5 éve), mégis a többi lányok eddig elhúzták a mézes madzagot elöttem és szintén magamra maradtam minden esetben.

Mindebből egy oylan emberré váltam, hogy már nem nagyon merek reménykedni, és hinni sem a szerlemben, sem a párkapcsoaltokban. Akármennyi lánnyal is hozz össze a sors, midnegyiknek van barátja, vagy ha éppen nincs, akkor annyira az ellentétei vagyunk egymásnak, hogy nincs vonzalom. Nem tudom, de szerinted kedves olvasó, van értleme tovább hinni? Őszintén szólva már nem nagyon motiválnak a dolgok, úgy érzem piszkosul kiégtem talán... Igaz, nem vagyok egy superman, van egy kis súlyom(de magasságom is), és sose gondolnám, hogy megcsaljam azt akit szeretek, és gáz vagy nem, de egy kicsit igenis romantikusnak tartom magam. Szívesen írnék rövid verseket ,ha lenne kinek ( talán túl nagy hatással volt rám a Holt Költők Társasága gyerekkoromban), és régi álmom egy romantikus part menti étterembe beülni.

Talán tényleg itt az ideje elkönyvelni önamgam, hogy van aki arra született, hogy álomvilágban éljen szelremi életet? Sokat olvasok, keveset iszok, nem dohányzok, és eléggé tág az érdeklődési köröm, több nyelven is beszélek, és szeretem a természetet. Ennek következtében próbáltam a társkeresőket, de mindegyik 0%-os válaszokkal telt, szóval töröltem magam.

Igaz kicsit bőven, de így, hogy leírtam röviden a háttér történetem talán könyebb választ adni a kérdésre.

23,5/F