Nektek nem fura, mikor azt olvassátok itt, hogy egy fiatal férfi inkább a számítógépes játékokat választja a nők helyett?

Részben furcsa, részben nem.

Az egyik ismerősöm rengeteget próbálkozott, de mivel nem néz ki jól, ezért nem jött össze egy csaj sem. Nekiállt játszani, érthető okokból oda menekült.

Egy másik ismerősömet nem érdekli a dolog, szeret játszani és ennyi. Volt több kapcsolata is, egyéjszakások is.

Egy harmadik ismerősöm nagy játékos volt és egyetem végéig szűz. Amikor végzett és keresett egy jó melót, továbbra is játszott, de simán talált csajt és nekiállt csajozni is.

én 21 éves koromig elég sokat játszottam, de más okból nem akartam barátnőt

fel is építettem a karrieremet szerencsére nem csak eljátszottam az időt

2 sikertelen kapcsolat után most élvezem a szingli életet, de néha talán a játék jobb lenne, mert amilyen lehetőségek jönnek néha :D

de persze nagyon sok jó oldala is van ennek, de a múltam elég sokáig kísérni fog, hisz ebből épült fel a jövőm és a játékokkal még sok célom van, de annyi a kulcs, hogy mértéket kell tartani

egy nőért sem mondanék le a játékfejlesztésről ami a hobbim, mert van egy elég komoly célom!

Nem tapasztaltam ennek semmi hátrányát. Mondjuk az is igaz, hogy nem helyette, hanem mellette játszottam. Ez is csak olyan, mint bármilyen hobbi, ha hobbi marad. Amire te gondolsz, az már inkább megszállottság. Ha pl valaki a fejébe veszi, hogy Everestet fog mászni, az is időt/pénzt/barátnőt/barátot nem sajnálva edzeni/felkészülni/mászni fog. Ha megvan, akkor jön a másik oldal, a palack nélkül, a hátramenetben, kézenállva stb. Ugyan az a kettő, csak a gamer levesz egy másik játékot a polcról. Mértéket kell tartani és nincs vele semmi baj. Nem érte, miért lenne baj, ha a fickó cs-zik 1-2 órát, míg a leányzó fb-zik vagy éppen barátnővel elmegy soppingolni, kávézni stb. Sokan felhorkannak ezen, de kell egy kapcsolatba is egy kis különtöltött idő, ez mindenkinek más, van akinél séta van akinél edzés, van akinél fotózás és van akinél játék.

30/f

A számítógépes játékok, meg úgy általánosságban az online világ azért csábító, mert könnyebben elérhető alternatívákat kínál a sikerességre, társas kapcsolatokra, párkapcsolatokra és a szexre. Az önbizalomhiány, a visszautasítások, a bezárkózás pedig tovább erősíti ezt a csábítást.

Azon is csodálkozol, hogy a gyerekek miért nem szeretnek házit írni és tanulni? Pedig az is biztosan megbosszulja magát. A lányok hajtása ugyanilyen: a fiatalok nem gondolkodnak túlságosan előre, a jelenérték itt is sokkal nagyobb, mint a jövőérték.

Amúgy az online világ (természetesen torz módon), de meglehetősen hatásosan tudja pótolni a fent emlegetett dolgokat. Eleve, ha nem így lenne, nem választanák olyan sokan.

Nem számítógépes játékokat választom, hanem más függőségem van hobbiként. Nem azért, mert inkább ez, mint a nők, hanem mert a nőknél 24 év alatt 0 sikert, de cserébe 35+ visszautasítást értem el (még ha ennek nagy része társkeresős vissza-nem-írás is volt). Mi értelme lenne még mindig házhoz járni a paripakukiért ennyi csalódás után is? Nem, inkább elvagyok a magam kis világában, ahol ha csalódás ér, az egyedül a magam hülyeségéből adódik, nem azért, mert senkinek nem jövök be.

Nyilván lehet mondani, hogy úgyis lenne valaki, aki elfogadna, ne adjam fel. Egyrészről persze, úgy 300 próbálkozás után biztos lenne. És vajon ki az, aki lelkileg és idegileg kibírja ezt? Másrészről pedig ha leadnám az igényeimet, akkor ja, tényleg lehetne párom. Volt is lehetőségem rá: egy extrém kövér (mármint nem esztétikailag, hanem orvosi értelemben is elhízott), végtelenül buta, gyerekes gondolkodású, nem mellesleg igénytelen lány, akinek az összes témája az önsajnáltatás és hogy mennyire nem megy neki az, amit egyetemen tanult és amiből diplomát szerzett. Egy dolog az elhízás, azon lehet változtatni (vagyis lehetne, de ő kijelentette, hogy ő nem fog kalóriát számolgatni), de akit nem zavar az sem, hogy huszonéves korára már az első fogait is kezdi elveszíteni, akivel semmiről nem lehet beszélni és akinek minden szava elhangozhatna egy kilencéves kisgyerek szájából is, azzal talán nem csoda, ha nem tervezek még barátságot sem. Na, ha ez az én sokszor emlegetett "kategóriám", azok pedig, akiknél én próbálkozok, még emberszámba venni se hajlandók, akkor inkább maradok egyedül és a hobbimat űzöm. Nem nagyok az igényeim, de ennél mindenképpen magasabban van a léc.