Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehetne olyan lányt találni akit nem zavarna ha azért ismerkednék mert rohadtul magányos és idegbeteg vagyok már?
Nem bírom tovább, már 25 éves vagyok és folyamatosan idegösszeroppanásokat kapok attól, hogy nincs és nem is volt még soha senkim. Naponta 3-4-szer rohamokat kapok emiatt. Ha ismerkedem is egy idő után kiborulok, hiába mutatom a legkedvesebb, legelőnyösebb oldalam, nem tudom ezt leplezni vagy erről hazudni és akkor faképnél hagynak. Már jó ideje nem azért ismerkedem, mert kiváltképpen érdekel egy lány személyisége vonz, hanem mert egyedül érzem magam. Voltam már szerelmes, elég meghatározó élmény volt de akkor csak 1 egész éves hitegetést kaptam és semmi egyebet csak fájdalmat. Sokszor gondolok már arra, hogy az összes lány egy nyomorult egoista k**va és hogy nem szabad bízni egyikben sem mert csakis arra képesek, hogy fájdalmat okozzanak nekem és újra és újra sárba tiporják az önbecsülésem. Annyira hiányzik már ez az életemből és olyannyira elérhetetlennek tűnik, hogy az idegösszeroppanásaim közepette rengeteg öngyilkos jellegű és önpusztító gondolatom van. Nem érdekel az életem. Megkeseredettnek és összetörtnek érzem magam.
Ne essék félre értés, diplomás, ápolt, picit sem csúnya fiatalember vagyok, normális állással, naponta sportolok és rengeteg ismerősöm/haverom/barátom van. De úgy érzem minden hiábavaló ezen a téren.
válasza:
válasza: válasza:Ne essék félre értés, diplomás, ápolt, picit sem csúnya fiatalember vagyok, normális állással, naponta sportolok és rengeteg ismerősöm/haverom/barátom van. De úgy érzem minden hiábavaló ezen a téren.
Ez nem zárja ki hogy nincs rendbe valami az emeleten. Démonfur...
Esetleg szakember? Vagy a sok barát? Egyedül nehéz lesz megoldani.
Nem megyek nyomorult pszichológushoz, utálom őket ... a barátaim közül akiknek elmondtam senki sem tud semmit tanácsolni. Egyszerűen kényszert érzek arra, hogy az kiírjak az életemből embereket, úgy érzem senki sem ért meg és irigykedem minden egyes ismerősömre aki valaha volt valakivel, vagy volt valakije. Gyűlölködöm miatta. Emiatt sok emberrel indokolatlanul hirtelen haragú tudok lenni és utólag megbánom, de ha újra kiborulok mégsem.
A lányok azt mondják túl labilis vagyok és ellentmondásos ... először mindegyik próbál "türelmes" lenni meg megértő, de 2-3 ilyen összeroppanás után egyszerűen megszakad a kontaktusunk. Mindig igyekszem visszafogni ezt és élőben teljesen jól tudok viselkedni, kiegyensúlyozottan, kedvesen és nagyon figyelek minden apró részletre ha valakivel vagyok. De ha egyedül maradok azonnal elkezdem önmagam marcangolni és felemészteni ... és online olyannyira képtelen vagyok pl. ezt megfogni, hogy elképesztően alpári és degradáló, erőszakos stílusban tudok beszélni akárkivel ... akárkivel, mintha nem számtana senki és semmi, ilyenkor úgy érzem hogy totálisan felborult az elmém, és hogy a vágyaim soha a büdös életben nem fognak teljesülni ... sokszor már kicsapni sem tudom a tudjátokmit mert közben is rámjön és először elkezdek reszketni, majd elképesztően szomorú leszek, majd ideges, dühös, majd már a falat verem ököllel a zuhany alatt meg harapdálom magam ...
Úgy érzem néha, hogy tényleg megőrültem.
válasza:"Nem megyek nyomorult pszichológushoz, utálom őket ... a barátaim közül akiknek elmondtam senki sem tud semmit tanácsolni."
Akkor szenvedj egyedül.
Mit lehet erre mondani? Segíteni csak azon lehet, aki hagyja.
válasza:Szerintem ide kevés lenne a pszichológus. Egyértelműen ön veszélyes vagy és szerintem közveszélyes leszel hamarosan.
De fordítsunk a kérdésen. Miért akarná bárki elviselni ezrket a kitöréseidet? Miért vállalná bárki önként a nyakába az indokolatlan lelki és nem zárom ki hogy adott esetben fizikai bántalmazást? Arról nem is beszélve hogy nem várhatsz szerelmet és odaadást valakitől ha téged az sem izgat ki ő csak nő legyen. Ebben az esetben nem hiszem hogy a nők a hülyék. Sőt ezek szerint egész türelmes nőket fogtál ki.
Ezt a helyzetet te egyedül tuti nem tudod kezelni de egy barátnő se tudná helyre rakni a dolgokat.
képzeljük el hogy találsz valami terézanyát. Mi lesz ha (amikor) szakítotok? Mert én azért sejtem. De menjünk tovább ha valaki ilyen labilis hogy merne családot alapítani?
Szerintem nem várhatod el senkitől (és itt nem csak a nőkre gondolok) hogy hosszú távon elviselje amit leírtál. Még így írásban is ijesztő nem szeretnék élőben belefutni egy ilyen rohamba.
Amit leírtam nem ellened szól csupán szeretném ha látnád a másik oldalt is. És szeretném ha tennél valamit a mentális egészségedért mielőtt az összes józanságod elveszted és tényleg veszélyessé válsz.
válasza: válasza:Bocsi ,hogy ezt írom. Nekem sem kéne egy instabil ,idegbeteg pasi.
Ha szakemberhez nem mesz el ,akkor ahogy írod senki nem fog segíteni.
n25
válasza:Ha minden lány egy "nyomorult egoista k**va" lenne, akkor esélyt sem adtak volna neked, nem is szenvedtek volna veled még 1 napig sem. Itt ezt te b*szod el folyamatosan. Azt hiszed mást nem aláztak meg vagy használtak ki? Ne legyél már hülye, sokan vagyunk hasonló szituációban, mégse megy el erre az életünk.
Menj el pszichológushoz tényleg.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!