Az internetes ismerkedés egyenlő a felszínes ismerkedéssel?

Sokaknak igen, de nem mindenkinek. Nekem pl. elég vastag a bőr a képemen, hogy rászóljak a másikra, ha egy fantáziátlan, lusta tuskónak tartom az ezredik sablonkérdés meg "mesélj magadról" után. Van aki ezt illetlenségnek tartja, azt is megértem, de nekem ez a "gyártósoros" ismerkedés is illetlenség épp ugyanúgy, szóval nem érzem magam rosszul miatta.

Annyi a dolog trükkje, hogy egy viszonylag tartalmas profilt villants meg, amin látszik, hogy nagyjából mi érdekel, mivel foglalkozol a kétköznapokban, és a szabadidődben. Van, ahol ezt külön-külön be lehet állítani, van, ahol insta fiókot lehet csatolni (nekem a képeim eléggé sokat mondanak ott), van ahol meg semmi nincs, de bemutatkozást írhatsz, oda szép röviden, tömören (mert mindenki gyorsan nézegeti a profilokat amúgy is) leírod. Aztán nem kell az ilyen szarokkal foglalkozni a beszélgetés alatt, hanem tudtok normálisan beszélgetni, konkrétabb dolgokról és hasonlókról. És igenis ér rászólni a másikra, hogy "komolyan csak ennyire futja?" vagy " elvileg már tudod, hiszen leírtam", vagy "miért játszunk kérdezz-feleleket?" vagy hasonlók.

Nagyon sok ember esett emiatt ki, az igaz, de az ilyenekért nem kár, nem egymást keressük. Viszont nagyon sok szórakoztató és igazán tartalmas beszélgetés született ezek után, és mégha csak az első randiig jutottunk is, vagy addig sem, értékesnek tartottam az ezzel töltött időt, és úgy éreztem, adott hozzám az illetővel való beszélgetés, akárcsak egy jó kapcsolat.

Az a baj, hogy kevesen fogják fel, hogy az embert jobban meg lehet ismerni az indoklásai, a világképe és a gondolkodásmódja alapján. Azzal jóformán kitörölheted, hogy kivel lakik, meg mi a hobbija. A miértek a lényeg és a hogyanok. Leszarom, hogy milyen zenét hallgat vagy mit dolgozik, eleinte biztosan. Azt akarom tudni, hogy mi jelenti számára az értéket, mik a céljai az életben, hogy viszonyul egyes közéleti témákhoz, mi motiválja... Tudom, erre nem lehet két mondattal válaszolni, és a többség lusta tetű gondolkodni és kifejteni a véleményét (egyáltalán alkotni véleményt, amit alá is tud érvekkel támasztani és jól fel is tud építeni), de számomra megéri így szűrni. Párt még nem, de nem egy jó barátot találtam ezáltal. És nem egy zseniális, kellemesen fárasztó találkám volt így, amiről úgy mentem haza, hogy még mindig járt az agyam. :) Azóta ez lett az elvárás. És van szívem kiselejtezni csak emiatt is embereket. Kinek mi a fontos.:)

Aki meg dugni akar, az meg ne kérdezzen semmit, csak azt, hogy melyik este ér rá a másik. Én mondjuk nem vagyok egy egyéjszakás párti, mert számomra az nem kielégítő, de ha valaha akarnék ilyet, egyáltalán nem akarnám, hogy arról kérdezgessen, mit szoktam csinálni meg hány tesóm van... Hívjon át egy jó borra, ne beszéljen mellé. Közben és másnap sem fog semmit számítani az, hogy amúgy milyen ember vagyok. Legfeljebb az, hogy mennyire bántam vele jól az ágyban.

Igen, sok minden számít. Ezeket hogy ítéled meg egy semmitmondó adatlapon keresztül? Sehogy. Vonzalom pedig kell egy kapcsolathoz, kivéve ha valami "langyos víz" kapcsolatot keres az ember, amiben elpancsolgat, de nem érzi azt a beleborzongós "játékot", mint egy olyan emberrel, aki kívül-belül megmozgatja. Én ezt nem nevezném felszínességnek. Van aki erre vágyik, van aki arra. Persze nyilván van felszínes része is az internetes társkeresésnek, de nem is várható el szerintem, hogy ne legyen. Vannak felszínes emberek, ebből fakadóan pedig vannak felszínes párkapcsolatok, randik, házasságok, satöbbi.

21/F

Ha úgy nézzük, pont az élőben ismerkedés a felszínes, mert ott meg pláne a külső a legelső, a gesztusok, a "kisugárzás" meg a megjátszott jóbenyomástevés aztán végképp nem adnak alapot egy tartós kapcsolathoz.

Úgy lehet ezt kikerülni, hogy bárhol is ismerkedik az ember, ad időt a másik személyiségének a megismerésére. Teljesen mindegy, hol történt a kapcsolatfelvétel.