Lányok! Miért teszitek ezt?

Neten elkezdetek levelezni valakivel (mondjuk itt), szépen alakul a dolog, érdekesnek tartod a férfit, amit ki is nyilvánítasz felé. Nagyon korrekt a nő, a férfi is, semmi számonkérés, hogy mikor ír már vissza a másik.

Ennek ellenére konkrétan úgy érzem, szívat azzal, hogy várakoztat a válaszával. Tudom, hogy sokat dolgozik, de este már otthon van, mert nem eljárós típus, introvertált. Napközben egyáltalán nincs időnk levelezni, ezért azt gondolnám, az otthoni dolgai elintézése után feljönne, hogy váltsunk pár levelet. Aztán pár óra múlva folytatja a korábban elküldött fél levelet, és indokokat is sorol fel, hogy miért nem tudott eddig írni. Kezd kicsit felmenni bennem a pumpa, mert azt érzem, hogy én a sor végén vagyok. Persze nem járunk, még nem beszélünk régóta, nem is taliztunk, de ez akkor is frusztráló, mert nagyon egy húron pendülünk.

Évek óta normálisan próbálok ismerkedni és minél korrektebb vagyok, annál nagyobb szívások érnek. Tényleg nem vagyok az a nyomulós, ráakaszkodó típus. Hagyok teret.

Mit tegyek, hogy megőrizzem a hitemet és a bizalmamat, hogy ne legyek én is olyan rinyagép, mint sokan mások itt? Tudni kell, hogy nem surun érdeklődnek felém a nők, voltak már barátnők, de kb. nehéz szülés árán hoz össze a sors pusztán csak egy lehetőséget is az ismerkedésre, ellenére, hogy én tényleg mindent megteszek/megtennék a sikerért. Ezért kezelem nehezen, ha már megint semmi eredménye nem lesz. Tele van a bakancsom azzal, hogy az igaz férfiakat szénné szívatjátok. Miért érdemlem ezt?