Szerintetek nem igazságtalan, hogy ha egy nő nagyon magányos, akkor lehet belőle "macskás nő", miközben ha egy magányos férfi egy macskával él együtt, az szánalmas?

Ilyen téren nagyon egyenlőtlenül lettek leosztva a lapok. Egy magányos nő mindig enyhítheti a kínzó magányt egy macskával(vagy többel), de olyan nincs, hogy "macskás férfi", mert ezt nevetségesnek tartják. Adná magát, hogy akkor tartson kutyát, de - hacsak nem kertes házban él - ez eléggé kivitelezhetetlen, vagy legalábbis problémás.

Azt gondolom, egy magánytól szenvedő férfi is szívesen venne igénybe olyan lehetőségeket, amik enyhítik a magányát(ez esetben házikedvenc). De amíg egy nőnél ez alap, addig egy férfit ezért cikiznek, megszólnak, lesajnálnak. Egy férfi legyen annyira kemény, hogy bírkózzon meg a magánnyal egyedül.

Ti hogy látjátok ezt? Nem "unfair" ez egy kissé?