Csupán annyi elég egy átlagos férfinak, hogy egyedül maradjon, hogy nem kezdeményező típus és egy ilyen férfi férfiatlan emiatt?

"És a nőket mi tartja vissza? Lusták és várják a sült galambot?"

Leírta az előtted válaszoló. Egy szép, értelmes, kapós nőnek nagyon sokan udvarolnak, nem nagyon szorul rá a kezdeményezésre, kivéve, ha sikerül valamivel nagyon megfognod, hogy téged akarjon.

Kezdeményezés lehet ám többféle is, nem csak az ha odamesz, és beszélgetést kezdesz vagy találkára hivod. Lehet egy- egy tekintet, vagy az, hogy fehivod magadra a figyelmet. Én nőként simán odamentem egy férfihez beszélgetni, ha már előtte kifejezte az érdeklődését valahogy és nekem is tetszett.

Mindenesetre a biológiai kód az, hogy a férfi próbálkozik, vadászik, a nő válogat. Lehet emiatt bosszankodni, de akkor is így van. Hogy a nők jobb helyzetben vannak szerinted? Szerintem is. Ebből a szempontból. De ha azt is végiggondolod, hogy ők kockáztatják a nagyobbat,biológiai szempontbol rögtön érthető a válogatás. Gyereket ok szülnek, a testüket adják hozzá, az idejüket, gondoskodásukat. Korlátozott utódjuk lehet. A legjobb apa kell. A férfi pedig ha biológiai szemponbol sikeres igen nagy számú utódot adhat a világnak:) Nem kell a legjobb anya hozzá. Persze ezt sok egyéb felülírja mivel emberek vagyunk. Én monogamia parti vagyok, és úgy gondolom uralkodni kell bizonyos ösztönokon. Apuka is neveli, szereti a gyerekeket, nem a világot járja további utódokat gyártva. De azért ezek a dolgok vissza- vissza köszönnek az életünkben. Pl parkeresesnel is.

Nem férfiasnak mondanám és nem is a magány kikövezett útjának, de amíg az utolsó jött-ment nőnél is szinte egy tucat pasi udvarolgat és érdeklődik, addig nem hiszem, hogy ez működőképes így. Ha nekem valaki tetszik, én nőként is kezdeményezek. Viszont általánosságban elmondható, hogy hamarabb felfigyelek azokra, akik nálam kezdeményeznek, mert mással vagyok elfoglalva párkeresés helyett. Van, mikor a próbálkozók (bocs) gyatrák és előbb kezdenék nővel, mint velük (pedig hetero vagyok), ilyenkor van az, hogy ha akarok párt, inkább keresek magamnak és képek én. Viszont az eddigi párkapcsolataim mind úgy alakultak ki, hogy a srác kezdett közeledni felém először. Talán egy esetben volt olyan egész életem során, mikor valaki annyira megfogott, hogy én tettem meg az első lépést.

Nem tartom férfiatlannak, csak a mi kultúránkba ez ivódott bele. Értelemszerűen a többséget nem zavarja, sőt, követendőnek, magától értetődőnek tartja, hogy a férfi kezdeményez, libsiség ide vagy oda. Amíg pedig ez így van, az árral szemben úszol.