Ismerkedési, párkapcsolati szempontból mennyire pozitív vagy negatív tulajdonság, ha valaki "magának való" ember?

Ha saját szabadságát és kis világát fontosabbnak tartja, mint tenni a kapcsolatért minden egyes nap, akkor az negatív.

De akkor minek is neki kapcsolat?

Én férfiként kétféle módon tudom ezt értelmezni, mert én is ilyen vagyok, de leírom, hogy melyikbe sorolnám magamat:

1. Olyan ember, aki senkivel sem barátkozik, szűkszavú, teljesen aszociális és nem is tervez változtatni ezen az állapoton.

2. Olyan ember, akinek kevesebb, de mélyebb baráti kapcsolatai vannak, alapvetően megtartja magának a gondolatait, de ismert társaságban megindul a nyelve és kitűnő kommunikátor válik belőle, vágyik a szociális érintkezésre, csak nehézségei vannak a nyitással kapcsolatban, de elfogadó más emberekkel kapcsolatosan és tenne a magánya, egyedülléte ellen.

Én a második típusú férfi vagyok. Voltak már kapcsolataim, nem túl sok, de hosszabbak. Viszont az is igaz, hogy ezek sosem direkt ismerkedések voltak, hanem valamilyen élethelyzet hozta össze a szituációt.

Nem negatív kifejezetten, de meg kell találni azt az embert, aki ezt szereti.

Én a legutóbbi számításom óta nagyon magamnak való lettem. Semmi bizalmi problémám nincs, semmi bajom a férfiakkal sem, csak kialakítottam egy olyan életet, amiben egyedül vagyok boldog és olyan dolgokat kezdtem el csinálni, amik nagyrészt magányos elfoglaltságok és a fenntartásukhoz vagy a bennük való fejlődéshez rendszeres gyakorlásra, az adott tevékenység rendszeres végzésére van szükség. Gondolok itt a sportra, nyelvtanulásra, rajzolásra... Nem érzem jól magam, ha ezekre nincs időm valamilyen rendszerességgel (legalább a sportra) és nem vonulhatok el a gondolataimmal.

Értelemszerűen olyan társ nekem a megfelelő, aki hasonló. Aki el tudja azt viselni, hogy én heti egy-kétszer szeretnék csak találkozni vele, aki megérti azt, ha együtt is laknánk, hogy nekem kell külön szoba a lakásban, nem csak a melóm miatt és aki nem fojt meg a szeretetével, társaságával.😊 Sok ilyen embert ismerek egyébként mindkét nemből.

Két dologra kell figyelni. Egyrészt, a sült galamb nem fog berepülni az ablakon. Néha el kell járni ide-oda, nyitni mások felé, legalább munkahrlyen/egyetemen meg ott, ahol szükségszerűen megfordulsz és vannak emberek. Másrészt pedig meg kell értened, hogy egy kapcsolat nem fog működni egy hasonló emberrel sem, ha nem állsz rá arra, hogy a vele való törődés és a társaságának keresése, a vele töltött minőségi idővel nem lesz az életed része. Itt arra gondolok, hogy ha vele vagy, rá figyelj, lehet, hogy elkalandozol fejben, mert én is szoktam emberek között arra gondolni, hogy mit fogok csinálni egyedül, meg ezt is jó lenne azt is jó lenne, de ez minden így, csak nem figyelem a másikra.

El kell fogadnod, hogy lehet, hogy nem sokkal, de ő vágyni fog a közelségedre és nem teheted azt, hogy lemondod a randikat meg hanyagolod őt, mert egy párkapcsolat nem olyan, hogy hol félreteszi, hol előveszi az ember, akkor sem, ha jól megvan egyedül... Ezt azért mondom, mert sokszor nekem is nehéz volt elindulni randira, de mikor ott voltam, imádtam az illetővel lenni. Néha az embernek ki kell billennie a kis vackából. Ha pedig nem szeretsz vele lenni és még mellette is magányra vágysz... Akkor az az ember nem illik hozzád.