Nagyon nehéz a társkeresés húszon évesen. Vagy nem?

Köszönöm, ha végig olvasod.

24 éves srác vagyok. Az elmúlt 1 évben nem is keresgéltem senkit, nem is érdekelt igazán az ismerkedés, jó volt egyedül lenni picit, jól éreztem magam úgy, hogy azt csinálok amit akarok, mindenre van időm amire akarom. Örültem is, hogy már nagyon sok dolgot megvalósítottam abból amit elterveztem már rég. Igaz, még nincs vége az önmegvalósításnak.

Lényeg, hogy az utóbbi időben nagyon rajta vagyok azon, hogy egyáltalán megismerjek valakit. Nekem valahol elég nagy pofára esés 5 év után ráeszmélni arra, hogy újra ismerkedni kéne, és nincs kivel. Míg középiskolában simán ment az ismerkedés, nem volt gond a társaság, mindig belebotlottunk valakibe. Jöttek mentek a korosztályom. Kis túlzással, de mindegy volt minden, én is és majdnem mindenki gyerekesen komolytalan egyének voltunk tizenévesen, talán emiatt nem volt probléma olyat találni akivel passzoltunk. Aztán megkomolyodtunk, és elváltak útjaink sokunknak. Mindenkinek fontos a belső és a külső. Aztán sokaknak sok más is, de kár ebbe belemenni.

Munkahelyemen nincs ismerkedési lehetőség. 100 fős cég, férfiakkal dolgozom nagyrészt, a nők mind 40+.

Szoktam járni szórakozóhelyekre, igényesebb helyekre ahová nők is betérnek forró csokizni, kávézóba, stb. De így is alig van olyan személy vagy helyzet, akivel az ember beszélgetésbe tud keveredni, pedig én aztán nyitott vagyok mindenre. Akik ilyen helyekre beülnek és lehetne velük dumálni esetleg azok meg többnyire 4-5 fős csoportokban vannak. Nem vagyok egy bes.ari egyén, de beülni közéjük, főleg valamelyiket megcélozva az nem egy egyszerű cselekmény... meg valahol nem is illik. Én sem örülnék ha megzavarnák a beszélgetésemet egy vagy több emberrel.

Aztán ott vannak a társkeresők, ahol esélyét sem látom annak, hogy az én képeimmel, amik engem tükröznek, azokkal versenyképes legyek ilyen-olyan oldalakon. Pedig mondom, nincs problémám a külsőmmel. Teljesen feleslegesnek érzem, hogy olyan képet tegyek fel, ami jól sikerült, mert azok nem engem mutatnak. Akármennyire is fontos az első benyomás, ha nem úgy nézek ki, mint amit valaki elképzelt egy kép alapján, az első találkozásnál nagy csalódás tud lenni.

De ha tovább megyek a társkereső témán belül (mivel már próbáltam egy picit), esélye sincs egy beszélgetésnek arra, hogy megismerjük egymást. Netes ismerkedés csapdája, nem ír vissza a partnered, ha olyat írsz ami neki nem szimpatikus. Biztos gondolja magában, hogy mi baj lehet? Elvégre úgy sem ismerjük egymást. Régen ebbe én is beleestem, ma már nem. Szeretem előbb megismerni a másikat, és utána alkotok véleményt. Úgyhogy a netes ismerkedéssel felhagytam. Néha itt a GYK -n szoktam pár üzenetet váltani még..

Aztán mondogatták nekem, hogy táncoljak ha van időm, ott sok a nő. Addig addig mondogatták, míg elkezdtem táncpartnert keresni. Találtam is egy normálisnak tűnő lányt, akivel hosszú estéket átbeszélgettünk messengeren, nagyon szimpatikusnak tűnt, végre egy szófosós csaj, aki tud és akart is beszélni, ám táncból semmi nem lett, csak egy egész éjszakán át tartó randi, amin kiderült hogy teljesen elzüllött, se dolgozni, se tanulni, 10 osztály, szakmai végzettség nincs, és a továbbiakra sem volt semmi terve sem tanulás szempontból, se munka szempontból. Gyakorlatilag a szavaiból azt vettem ki, hogy nem dolgozik, mert minek, így inkább hanyagoltam az egészet... Azóta is hanyagolom ezt a táncolás dolgot.

Annyi ilyen dolgot tudnék még mesélni, ami mind zsákutca volt.. :D De minek...

Félre ne értsen senki, nem siránkozok, mert lehetne rosszabb is, pl. ha külsőmmel gondom lenne. Csak egyszerűen az esélyét sem látom annak, hogy megismerjek valakit, aki hozzám illene, és amiből kialakulhat valami.

Ti hogyan csináljátok? Mit tanácsoltok? Privát is jöhet.