Van olyan, hogy túl idős valaki, hogí párkapcsolatot alakítson ki?

Nem hiszem, hogy van olyan, hogy túl idős valaki bármihez, ami ilyen szociális dolog. :) Persze, annak nehezebb, aki nem szokta meg, hogy társaságban van, vagy ellenkező neműekkel, vagy valami, de minden gyakorlat kérdése, az EQ pedig pont ezt fedi le (szociális érzékenység-érzelmi intelligencia) és az egyik legjobban fejleszthető emberi tulajdonság.

Nem a rosszfiúk kellenek a nőknek. Hanem akik tudják a dolgukat. De ahhoz, hogy tudd a dolgod, neked próbálkoznod kell, emberek közt lenni, nők közt lenni és úgy felfogni a csalódásokat meg a bukásokat, hogy ez is a fejlődés része. Próbálkoznod kell. Ez kicsit olyan, mint a fogyás, nagyon sok ember panaszkodott nekem is, hogy nem jön le velem edzeni, mert jaj, ő béna, nem is tudja, hogy kell, biztos kiröhögik, hogy szerencsétlen dagadt mit ügyeskedik ott. De nem, ez nem így megy. Az embernek le kell mennie és vállalni kell a bénázását. Lesz, aki elfordul tőle, lesz, aki kinézi onnan, ez szokott így lenni, de mindig úgy kell felfogni, hogy "ez nem a végleges én, majd megismeritek azt is". :) Így van ez az ismerkedésnél is. Ha pofára esel, ha lúzernek hisznek, ha kínosnak hisznek, mindig arra kell gondolni, hogy ez nem a végleges verziód, te épp fejlődsz és ezzel együtt jár az, hogy megtapasztalod, mi a nem jó ahhoz, hogy rájöjj, mi a jó. A finomhangolást senki sem tudja megtanítani neked, neked kell rájönnöd. Épp ezért lesz utána nagyon nagy kincs, mert az tényleg csak a tiéd. :)

Amúgy ismertem ilyen srácot, 23 éves volt ő, eléggé zárkózott ember. Magántanuló volt, utána meg valami debil munkahelyen dolgozott, ahol senki sem szólt hozzá. Aztán összerakták velem és eleinte nagyon, *nagyon* fura beszélgetéseink voltak. Tényleg lövése sem volt, hogy szólítson meg egy embert vagy hogy viselkedjen. Aztán ahogy lassan megszokta, hogy mi hogy reagálunk rá, meg néhányan igyekeztünk neki elmagyarázni a dolgokat, lett egy alapvető érzékenysége a témára és tudta úgymond érezni az emberek korlátait és dolgait.

Javaslom, tanulj meg bánni az emberekkel, utána tudsz bánni a nőkkel is. Ehhez nagyon sok jó közösségi program és munka van. Ne félj furának lenni, majd megszokod, hogy ha így viselkedsz, úgy reagálnak, ha meg amúgy, akkor megint más lesz a fogadtatás... Senki sem születik szuper emberismerőnek és csapatjátékosnak. És ami a jó hír, hogy mivel ennél mélyebben gyökerező örökségünk aligha van, ebben fejlődni a legkönnyebb. (Kivéva az autistáknak, de azért ők kevesen vannak.)

Az nem jelenti azt, hogy el is szúrod. Alapvetően egy hosszú kapcsolathoz figyelem, tisztelet és bizalom kell. Utóbbi arra is vonatkozik, hogy van értelme annak, amit csináltok és azt is feltételezi, hogy vállaljátok a kockázatot arra vonatkozóan, hogy olyat tesztek a másikért (nem kell egyből tűzbe menni), amit lehet, hogy nem fog viszonozni.

A saját kapcsolataim és az ismeretségi körömben is a kapcsolatok vagy a rossz emberismeret, vagy a rossz kommunikáció miatt értek véget. Vagy azért, mert az illetők mindig önzőztek és mindenki arra várt, hogy majd a másik tesz értük, a másik majd megnyílik, a másik bocsánatot kér stb, akkor majd ők is. Ez nem így megy, valakinek lépnie kell és az a valaki olykor te kell, hogy legyél. :)