Szerintetek kis hazánkban melyik típusú szakítás a jellemzőbb: a durva, egymásra kígyót-békát hajigáló vagy a békés, baráti elválás?

Szerintem inkább a kettő között. Mi sem váltunk el túl szépen, mert vagy én, vagy a férfi nem gondolta úgy, hogy ezt le kellene zárnunk... De sosem volt az én műfajom utálkozni meg mocskolni azt, akivel éveket vagy legalábbis hónapokat voltam együtt, annyira nem ismertem félre azt, akibe beleszerettem és akivel együtt voltam ennyi ideig.

Szerintem a leggyakoribb az, hogy elváltok egymástól relatíve békében, de nem akarjátok egymással tartani a kapcsolatot és nem érdeklődtök semmilyen mértékben egymás után.

Szerintem ez a társadalmi osztálytól is függ, van ahol a brazil szappanopera stílus a társadalmi minta.

Körülöttem (és az életemben) a legtöbb példa a békés szakítás, későbbi kapcsolattartással is esetleg. Valami értékeset láttam abban, akivel együtt voltam, s az ilyen értékek időtállók.