Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák

Figyelem! A szexualitás kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

A kérdés

Szerintetek kis hazánkban melyik típusú szakítás a jellemzőbb: a durva, egymásra kígyót-békát hajigáló vagy a békés, baráti elválás?

Ti mit láttok a környezetetekben, ill. nálatok melyik típus érvényesült eddig? Inkább haraggal, keserűséggel átitatott szakítások, válások vannak itthon, vagy az a jellemzőbb, hogy emberi módon, békésen mennek külön utakra és a jó viszony ezután is meg tud maradni?


Ha ti visszagondoltok az egyes volt párjaitokra, inkább mosolyra görbül a szátok vagy dühbe gurultok? Mi a jellemző?



Keress kérdéseket hasonló témákban: szakítás, elválás, harag, düh, indulat, béke, barátság, viszony, kötődés, emberség

 2018. márc. 6. 11:09  Privát üzenet  

A válaszok
Nekem háromból kettő békés, baráti, és a harmadik sem kígyót-békát hajigáló volt.

A válaszíró 72%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/4Időpont 2018. márc. 6. 11:16 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Szerintem inkább a kettő között. Mi sem váltunk el túl szépen, mert vagy én, vagy a férfi nem gondolta úgy, hogy ezt le kellene zárnunk... De sosem volt az én műfajom utálkozni meg mocskolni azt, akivel éveket vagy legalábbis hónapokat voltam együtt, annyira nem ismertem félre azt, akibe beleszerettem és akivel együtt voltam ennyi ideig.


Szerintem a leggyakoribb az, hogy elváltok egymástól relatíve békében, de nem akarjátok egymással tartani a kapcsolatot és nem érdeklődtök semmilyen mértékben egymás után.



A válaszíró 77%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/4Időpont 2018. márc. 6. 12:59 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Ja igen, ha visszagondolok, csak az jut eszembe, hogy "milyen jó volt". De ha arra gondolok, hogy most beszéljek meg jópofizzak vele, kiráz a hideg. Csak udvariasságból tenném, de vágyat nem érzek rá, hogy ilyen mértékben is a jelenem része legyen.

A válaszíró 77%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/4Időpont 2018. márc. 6. 13:01 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Ignis Subdialis nevű felhasználó válasza:

Szerintem ez a társadalmi osztálytól is függ, van ahol a brazil szappanopera stílus a társadalmi minta.

Körülöttem (és az életemben) a legtöbb példa a békés szakítás, későbbi kapcsolattartással is esetleg. Valami értékeset láttam abban, akivel együtt voltam, s az ilyen értékek időtállók.



A válaszíró 83%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/4Időpont 2018. márc. 6. 14:34 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Hogyan ment tovább az életetek, ha azért szakítottatok, mert "még nem éltétek ki magatokat"?
Ha az én labilis állapotom miatt szakítottunk ami kihatott az egész kapcsolatra, ha rendbe jövök és tartjuk a kapcsolatot van rá esély még, hogy össze jöjjünk akár évek múlva?
Több éve kapcsolatban vagyok (szeretem a párom), de van egy férfi akibe első látásra beleszerettem. Ennek fél éve. Nem történt köztünk semmi. Most ő elmegy. Beszéljek vele?
Miert irja ezt a volt parom szakitas utan?
Ki miért szakított a párjával, vagy kivel miért szakítottak? Hosszab szakítással kapcsolatos történet esetleg?
Hogy szabadulhatnék meg a gyötrő emlékektől?

Kérdések a Felnőtt párkapcsolatok rovatbólKérdések a Társkeresési problémák rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!