Mit gondoltok arról, ha valaki azt mondja, hogy "manapság a szerelem és a szeretet már abszolút nem fontosak, mert nem lehet belőlük megélni"?

Nem, nem hallottam.

Regebben talan meglehetett ebbol elni?

Ilyent max. az mond, akinek a karrrier sem jott ossze, csak ketsegbeesetten kapalodzik, es mindent a kulvilagra harit.

Azonkivul szeret alaptalan, de teatralis mondatokat puffogtatni. Koszi, de nagy ivben kerulom a negativ embereket.

És egészen pontosan melyik is volt az a kor, amikor ennél többet számítottak az érzelmek és kevesebbet az anyagiak...?

:D

Annyit gondolok erről, hogy aki ezt mondja, az ostoba, és romantikus ideálokat dédelget a múltról. Igen, sok a hitvány kapcsolat, de régen még rosszabb volt. Soha nem voltak még ennyire fontosak az érzelmek, csak a mai embernek már annyira jó dolga van, hogy siránkozhat ilyesmin.

Nem, szerencsére nem hallottam ezt a mondatot. De egyetértek az elõbbi válasszal, karrierista emberek nem állítanak ilyesmit, max. csak azok, akik erre fogják rá a magányukat.

Amúgyis nem zárja ki a kettõ egymást, az embernek a karrierje mellett van ideje az emberi kapcsolataira is. Vannak vállalkozást vezetõ ismerõseim, akiknek nagyon sok barátjuk van. Barátai vagy szerelme általában annak nincs, akinek a síránkozás veszi el minden idejét.

Én is szoktam ezt mondani... Mióta az első nagy szerelmem pont a legnagyobb bajban hagyott cserben, őszintén nem merek abban bízni valaha, hogy a munkám, a karrierem, vagy a tanulmányaim elé helyezzek bárkit, aki nem az idős anyám, az idős apám, vagy a gyerekem.

A rövid sztori annyi, hogy pont a felkészülésem idején rohangáltam utána hajnalban a városban, hogy beszéljük meg, mi a baj, hol van, ugye jól van, mert ha épp unatkozott, mindig bedobta a témát, hogy nem tudja, mit érez, meg nem jó ez, meg minden... Aztán a legfontosabb, "nagy" napom előtti este szakított... Vagyis mondta, hogy ha nekem az baj, hogy ő ilyen, szakítsak. Majd inkább szakított ő, persze nem személyesen... Kösz. Pár évvel és egy kapcsolattal később (ami azért ért véget, mert nem voltam túl rajta) megint belefutottam egy ilyenbe. Még csak randiztunk, mikor belekezdett ugyanebbe az éri rá ekkor, hagyd ezt, gyere inkább velem, ez igazán belefér... Ha nem vagyok résen, bakker ez is megcsinálja velem a hülyeségét. Pedig nagyon aranyos, szimpatikus volt, amíg nem kezdett lightos, majd durvább érzelmi játszmába. Mikor felhalmozódott teendőkkel és gombóccal a torkomban gombóccal keltem, akkor mondtam azt, hogy oké, ebbe nem ereszkedünk bele még egyszer, leépítjük, bármilyen édes...

Egy ember miatt sem fogok bukni egy felvételit, szarabbul keresni, nélkülözni, vagy bármit lerombolni, amit én építettem fel önerőből.

Szeretnék kapcsolatot, de azt el kell fogadnia az illetőnek, hogy egyetlen halvány reményt sem fogok hagyni neki arra, hogy valaha lehetősége legyen kirántani alólam a talajt, vagy összeomlasztani. Ez az egyetlen kincsem, ami csak rajtam múlik és amit nem vehet el senki. Ez van.

Hogy nagyon torzultak.., nem beszéltek még velem.

Csak a szeretet számít.

Az anyagi dolok csak annyira fontosak hogy a legalapvetőbb szükségeletek meglegyenek, amelyek nélkül fizikailag lehetetlen élni. Étel, lakás, ruha. Amire ezeken felül tényleg szüksége van az embernek a boldogsághoz egyiket sem lehet pénzzel megvenni: szeretet, megbecsülés, figyelmesség, társas kapcsolatok, szerelem.

Aki a pénzben látja a boldogságának kulcsát soha nem lesz boldog.

Teljesen igaz,én is ezt vallom. Mindenféle szerelem meg kapcsolatosdi semmire sem jó csak viszi el a pénzt és leköti az energiát tönkreteszi az embert, haszon nélkül.

Volt egy pár kapcsolatom, és állíthatom ,hogy kivétel nélkül káros és rossz volt az életemre nézve. Vagy titokban megcsaltak vagy állandó drámázás követelőzés miatt ették az idegemet vagy próbáltak teljesen kisemmizni lehúzni átverni sajnos volt hogy sikerrel.Folyamatosan résen kellett lenni mert mindegyik csak játszotta az agyát de közben a legádázabb ellenség volt.

És az egésznek mi volt a pozitív oldala? A biológiai ösztönkiélésen kívül? Abszolúte semmi! Én még jó kapcsolattal nemhogy saját magamnál de tág környezetemben sem találkoztam, az összes ismerősöm barátom ugyanígy van, egy két középszerű baxásért bevállal olyan szintű gyötrelmet lehúzást és idegi tönkretételt hogy ők is bevallják ,az egészet csak azért csinálják mert "szokás".