Úgy érzem nem kellek egy nőnek sem, miért?

Sajnos nem volt apukám aki megtanítson nőzni,csajozni,de ez még nem is akkora probléma mert biztos sokak apuka nélkül nőttek fel.Nem nagyon szólítottam le még nőt se az utcán se sehol.Volt tavaly egy "fénykorom" mikor volt bátorságom ,és odamentem csajokhoz beszélgetni,de ott se túl nagy sikerrel.Eddig életemben 1 barátnőm volt de ő gyakorlatilag az anyukám lehetett volna én 27 éves ő volt 36, viszont jól nézett ki de csak 2 hétig voltunk együtt,szerelmes nem hiszem hogy lett volna belém,lefeküdni meg nem tudtam vele mert pszichiátriai gyógyszereket szedek 15 éves korom óta. Na ez most a másik mennyire zavarják a nőket hogy gyógyszereket szedek? Mert ha nem mondom nekik,fel se tűnik már rajtam hogy beteg lennék,de rá sincs írva a fejemre hogy én gyogyikat szedek és beteg vagyok. skizofréniával kezelnek.Most vagy egy nő aki tetszik nekem,de ő is beteg és ez engem zavar,elég az én betegségem. De mégis szeretem őt és ragaszkodom hozzá,csak ő nem hozzám. Elég régóta ismerem, de még sosem feküdtem le vele. Szeretnék tőletek pár tippet,tanácsot ahogy a nőkkel bánjak,vagy igy leírnátok miket írjak a csajnak hogy szeressen engem.Talán a félénkségem ami zavarja a nőket,vagy nem vagyok túl helyes,pedig azt mondják rám sokan jóképü vagyok,ezt nem tudom mennyire lehet elhinni én elfogadtam magam úgy ahogy vagyok.Esetleg az lehet a baj , hogy keveset járok el itthonról, vagy nem dolgozom.