Milyen és mennyire legyen kapcsolatban egy férfi az anyukájával 30 évesen párkapcsolat mellett?

Nincs erre vonatkozó szabály.

Úgy értem, hogy egy férfi legyen következetes. Ha jó a kapcsolata a szüleivel, és megteheti, akkor találkozzon velük sokat, ha nem annyira jó, akkor kevesebbet. Teljesen élethelyzet függő a dolog. Én spec 10 év alatt háromszor találkoztam velük, de megvolt rá az okom. Mostanában meg kb 2 naponta felhívom őket, és ennek is megvan az oka. Nagyon nem értékelném, ha ebbe bárki bele akarna szólni, mert ez csak rám tartozik. Ha az aktuális döntésemet valaki nem tudná elfogadni, akkor az azt jelentené, hogy engem nem tud elfogadni. És ez is jelentene valamit. Férfiként, ez ennyire egyértelmű. Ugyanígy, nyilván az is egyértelmű következményekkel járna, ha a szülők mérgezni próbálnák a kapcsolatomat.

Heti 1X meglátogatod 1-2 órára az bőven elég.

Legyen olyan, mint egy felnőtt ember. Magyarul ne függjön a szüleitől, hallgassa meg a tanácsaikat, de csak azt fogadja meg, amit jónak lát. Ne hagyja magát anyuci által ugráltatni sem. Beszélhetnek akár minden nap is, sőt az tök jó, ha jó a viszonyuk, csak ne legyen olyan érzésem, hogy anyuci pici fia, mert ott is hagynám azzal a lendülettel.

Az anyuci pici fiai eszembe se jutottak, mert férfiról volt szó a kérdésben. De szerintem velük nem csak az a baj, hogy az anyjukkal sokat beszélgetnek.. sőt, beszélgessenek is sokat, hiszen még gyerekek, ezért nevelésre szorulnak. :) De amúgy kár értük. Viszont azt a nőt se értem, aki ilyen pasit választ.

Legjobb találni egy árva fiút.

szerintem ha külön éltek a pároddal, és akkor látogatod meg, akkor mész el anyudhoz mikor párod dolgozik azzal nincs semmi baj.

Egy felnőtt férfinek legyenek önálló gondolatai. Ne a szüleitől függjön sem érzelmileg, sem sehogy. Tartsa velük a kapcsolatot és igyekezzen jó kapcsolatot kialakítani. Viszont 30 évesen gondolom már a saját család alapítását tervezi (általában). Ehhez keressen egy társat, akivel kiegészítik egymást és építik a közös jövőjüket, akár nevelik a gyerekeiket. A szülői háttér mindig megmaradhat, de az első a saját család.