Tényleg ennyire hátrány manapság az egyéniség?

Heh, egyik haverom legnagyobb forma, nem volt munkája, otthon élt, volt kis úszógumija, veled kb. egykorú és olyan barátnőt szerzett, leesett az állam. Azóta összejött a melóhely is és fél éven belül elköltözik otthonról a barátnőjével együtt.

Téged nem az egyéniséged gátol a párkeresésben hanem a durva rágörcsölés, túlanalizálás, és bármennyire tagadod, a beteges megfelelési kényszer. Se én, sem a haverom nem elmélkedtünk soha ilyeneken, hogy a többségnek mi a jó meg a többség mit vár el és ez baj-e (szerintünk rohadtul nem baj, olyan nő nem kell, akinek az a mérce, mások milyen ruhát hordanak / milyen telefont használnak stb.). Épeszű ember ezt leszarja és nem pörög rajta - rögtön megtalálod azokat a nőket, akik nem így működnek, ha nem a többségi társadalom esetleges hiányosságain pörög az agyad 24/7.

Az első lépés, hogy elengeded a problémát (és magad).

Lazán állsz a dologhoz, arra koncentrálsz, amit szeretsz csinálni, éled életedet. Ez dob a közérzeteden, magabiztossá tesz és ez sugárzik kifelé.

A görcsölést érzik ám a csajok és elbizonytalanodnak. Ha magabiztos vagy, akkor egyrészt nem félsz a visszautasítástól (nem analizálsz ennyit), másrészt vonzóbbá válsz a nők számára.

Biztos a csupa "egyéniség" lányoknál próbálkozol vagy valami, ne görcsölj rá, le kell kakilni azt kész.

(Amúgy nem a ruha teszi az embert, azért, mert nem öltözködsz úgy, mint a többség meg nem vagy bulizós, attól még nem leszel egyéniség, én is ilyen vagyok, meg még sokan mások is.)

Mit takar az alkotói munka? Sok srác azt hiszi, hogy ő egy különleges, jószívű valaki, akit igazságtalanul nem vesznek észre a lányok, de közben kiderül, hogy ez csak egy cukormáz és alatta egy ronda személyiség lapul. Nekem nem fontosak a külsőségek, de azt vettem észre, hogy az ilyen "rendes srácok" is csak a ribis lányok után meresztik a szemüket, engem észre sem vesznek.

Tudod, mindenki azt hiszi magáról, hogy fene nagy egyéniség.