Sok jóból kimarad az olyan akinek viszonylag későn,25 éves kora körül lesz először párja?

Ha találsz egy olyan párt magadnak, akivel tényleg boldog vagy, már nem a múlton kell rágódni, amin úgysem változtathatsz, hanem a jelen pillanatokat megélned vele és a közös jövőtök felé tekintened.

Nekem személy szerint volt néhány kalandom, mielőtt a párommal találkoztam, de ezek az emlékek már teljesen semlegesek számomra és nem érzem úgy, hogy jobb tőle az életem, hogy ezeket megéltem. Sőt, azt gondolom, semmit nem vesztettem volna, ha kimaradnak.

Semmiről nem maradtál le. Van aki ilyen korra már annyi pinát látott hogy semmi különös élvezetet nem nyújt neki.

Neked meg még egy jó ideig extragyönyör.

Kérdező!

Az alábbi dolgokból maradtál ki:

- állandó hisztik,

- megfelelési kényszer,

- folyton hallgatni kell, hogy milyen volt a napja

Stb, stb.

Rengeteg fájdalomból, csalódásból és hazugságból maradtam volna ki, ha csak 25 évesen lett volna először párom.

Viszont ezeknek is biztos van hasznuk, tanultam belőlük, csak ezt még annyira nem látom be.

29/N

IGEN. Nem érdekel, ki mit bölcselkedik itt, nem ugyanaz a húszas éveid második felében találni valakit, mint kamaszként. Gimiben még tapasztalatlan mindenki, belefér a bénázás, nagyobb a rózsaszín köd, és egyébként akkor a legvonzóbbak fizikailag is a lányok.

20-22 felett a csajok már túl vannak az első kapcsolatukon. Ez azt jelenti, hogy megtörtént bennük az első imprinting és megtörtént velük az első szex. Már nem ártatlan, szűzies kis naivák, akik felnéznek arra, aki csak a párjuk lesz, hanem már tudatában vannak a csáberejüknek, már megvannak a fortélyaik, már ismerik a pasikat, már szelektálnak. És viszonyítanak. Sosem fog úgy rád tekinteni egy olyan lány, aki már volt pasival, mint akinek te vagy az első. Már az elsőhöz képest leszel valamilyen.

Még később (23-24 fölött) meg már nem elég az, hogy hogy nézel ki, meg milyen a dumád, hanem már azt is elkezdik nézni, hogy mit értél el, meg mennyire vagy önálló. Ha ezekről a körökről lemaradtál, akkor MEGSZÍVTAD, mert ez a kor már nem jön vissza. 25 év fölött már sokkal inkább meg kell dolgozni a csajokért, mint az alatt. Már mindenki önállósulni akar, már fontos a pénz, bolond lesz nem azt választani két jelentkező közül, akinek lakása, jó állása és kocsija van. Már nem gimiben vagyunk, ahol ezek még nem számítanak. A gimis szerelem bizonyos értelemben sokkal tisztább, mert mentes ezektől az érdekektől. (Bár ott más érdekek vannak, pl. legyél magas, de azok ilyen biológiai, a testi ösztönöket kiszolgáló érdekek). Szóval nekem így lassan 27 évesként nulla hosszú kapcsolattal és kb. 4-5 szexszel a hátam mögött az a tanulságom, hogy 1. rohadtul megszívtad, ha későn érő vagy, 2. q..vára ne válogass, és ne csinálj abból problémát, hogy majd mi lesz hosszú távon, hanem szard le, és csajozz, és nyugodj meg, nem használod ki ezzel a csajt, mert ő se tudja, mit akar, viszont ha nem teszed, akkor egész életedben bánni fogod, mert a tartós szexhiány miatt a végén már a farkad se fog felállni és mehetsz, amerre akarsz. És senkinek nem panaszkodhatsz, és senkit nem is fogsz érdekelni, mert mindenki már a karrierjével meg a pénzzel lesz elfoglalva, a legtöbb már le lesz horgonyozva, és a társadalmat rohadtul nem fogja érdekelni, hogy te miért vagy sikertelen, csak azt fogják nézni, hogy hol vagy az adott pillanatban.

"Egyébként meg az is látszik, hogy ezeket a válaszokat csupa olyan emberek írják, akiknek VOLT párjuk 25 alatt."

Mivel a kérdés az volt, miből marad ki az, akinek nem volt párja 25 év alatt, természetesen olyanok fognak válaszolni, akiknek volt.

Ők tudják, mit éltek át ezekben a fiatalkori kapcsolatokban és az hogyan hatott a későbbi életükre. Akinek nem volt kapcsolata fiatalon, annak csak valamilyen elképzelése lehet róla, így nem tudja megválaszolni a kérdést.

A kérdés amúgy a kapcsolatról szólt, nem a szüzességről. De ha már ezt is vizsgáljuk, azt kell mondjam, sem a külsőmmel kapcsolatos gátlásaimat, se egyéb szorongásaimat nem szüntette meg az, hogy 17 évesen szexeltem. Sőt, sokáig elég mély depresszióba taszított, amikor ez a személy utána egyszerűen megszakított velem minden kapcsolatot.

Hogy nyilvánosan bevallanám-e hogy szűz vagyok, nos természetesen nem. Nem azért, mert ezt olyan szégyellnivaló állapotnak gondolom, hanem azért, mert ez magánügy, nem tartozik senkire, csak rám és arra az emberre, akivel el akarom veszíteni.

Nem nagy érték nőknél se, elég sok olyan megnyilvánulást olvastam itt is férfiaktól, hogy nem vesződnének szűz lánnyal illetve ha valaki 25 felett még szűz, azzal biztos valami gond van.

Egyébként ez a szüzesség dolog szerintem mindkét nemnél túl van spilázva. Én azt gondolom, sokkal fontosabb, hogy ez a megfelelő személlyel történjen meg, minthogy hány éves az illető az aktusnál, legyen szó férfiról vagy nőről.

És gondold át, a 20-22 feletti nőket, akik ugye az elméleted szerint már kevésbbé vonzók, mert túl vannak az első kapcsolatukon és az első szexükön, nem a szüzességük elvesztését hajszoló férfiak "termelik" ki?