Mit tehetek, illetve ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Az a helyzet, hogy párommal szétmentünk.

Előzmények:

Megismerkedésünk után hamar összeköltöztünk, kb. 1 éve voltunk együtt, amikor terhes lett. Nem volt tervezett baba, de örültünk neki, jó volt a kapcsolatunk is. A fiam megszületése után viszont kezdett megváltozni a dolog, már semmi sem volt jó: miért nem vagyok otthon 0-24-ben (dolgozom), miért beszélgetek azzal a „tetűvel” (gyerekkori haverom), miért nem ugrok minden csettintésére azonnal? Otthon én takarítottam, én főztem, amikor hazaértem, én fürdettem minden este, én etettem, emellett a kicsi az én szüleimnél és az ő szüleinél is sokat volt (van), szóval azt sem mondhatja, hogy soha semmi segítsége ne lett volna. Elég jól keresek (ő szegény családból jött), így amikor összeköltöztünk, mondhatni közös kasszára kerültünk, de mindig adtam neki pénzt ruhára, cipőre, bármire, amire csak szerette volna. A saját teljes (bár nem túl magas) fizetését is magára költhette, a rezsibe sose kellett beszálljon, a bevásárlásokat is mindig én intéztem, mert neki ehhez „nincs türelme”. Majdnem minden hétvégén mentünk moziba, nyáron nyaralni, szóval csak ki kellett ejtenie a száján, hogy menni akar, már pattantunk is az autóba. A legtöbb ilyen program kettesben volt, a fiunk otthon maradt a nagyszülőkkel.

Most viszont kiderült, hogy bepasizott. Elsőre azt mondta, hogy akkor ő költözik a csávóhoz, de annak nem kellett, végül dobta. Most úgy döntött, hogy ő a házban marad a kicsivel, én meg menjek, ahova akarok. A „probléma” csak azzal van, hogy a ház a szüleimé, én már az előtt ott laktam, mielőtt megismerkedtünk. A szüleim nem akarják, hogy ő ott maradjon, viszont kidobni sem merik, nehogy az legyen a vége, hogy eltiltja az unokát. Most 2,5 éves a fiam, még gyesen van az ex. Én arra gondoltam, hogy kap „türelmi időt”, amíg kitalálja, hogy hogyan és mikor költözik, mert ott nem maradhat, addig én elmegyek albérletbe. Ebbe bele is ment, most viszont mindent kitalál, hogy neki ne kelljen onnan elmennie. Mondtam, hogy szeretném a fiamat én nevelni, de ebbe nem hajlandó beleegyezni, és tudom, hogy a bíróság is anyapárti, így erre nem alapozok, hogy van esélyem nyerni egy ilyen perben. A legújabb agymenése, hogy én vegyek ki neki albérletet, fizessem ki a kauciót, rendezzem be, és persze a gyerektartást is utaljam rendszeresen (ezzel mondjuk nincs gond, bár még nem jelentette be, hogy mekkora összegre gondolt). Ha nem, akkor marad a házban. Viszont én nem szeretném finanszírozni sem az életét, sem a lakhatását, sem a ruhamániáját, és a házat is vissza akarom kapni, ami ugye a szüleimé. Én kizárólag a gyermekemet akarom támogatni, viszont ez így totális lehúzás, amit az exem kitalált.

Volt valaki hasonló helyzetben, esetleg valami jó tanácsot tudnátok adni, mit tehetek?