Hogyan hoztátok meg a döntést, hogy elváltok? Mi vezetett a válásig?

Egyszerűen csak kijött belőlem, hogy el akarok válni.

Hosszú út vezetett a válásig, aminek egy részét nem értette, vagy nem akarta elfogadni. De a fő érv az volt, hogy nem tudok már rá férfiként nézni.

Nem zsarolt, hogy belehal, de nekem megfordult a fejemben. Főleg mikor egy szép nyári napon elindult sétálni, aztán nem jött haza (még pár hónapig kénytelenek voltunk együtt élni, amíg nem találtam lakást). Telefonját nem vette fel, nem vitt iratokat meg semmit. Aztán mikor egy barátom tanácsára átnéztem a saját táskámat és találtam egy levelet , aminek az volt az utolsó mondata, hogy bocsáss meg-na akkor bejelentettem a rendőrségen. Szinte láttam magam előtt ahogy erdőben szakad rá az eső éjjel.De mindenképpen arra jutottam, hogy nem én vagyok a felelős az ő döntéséért és fogalmam sincs hogyan fogunk ezzel megbirkózni a gyerekekkel, vajon mennyire fognak engem okolni, de akkor sem az én bűnöm! Senkinek nem kívánom ezt, a gyerekeink egész éjjel sírtak, nem aludtunk egy percet sem. Másnap délben került elő-ő nem is gondolta hogy kerestetni fogom meg ilyenek, csak ki kellett szellőztetnie a fejét

Szóval volt egy pár kemény menetünk

Eleve sem voltam belé szerelmes, csak már "benne voltam a korban", és ő nagyon akart velem járni.

Aztán meg lustaságból, meg mert meg akartam felelni a társadalmi elvárásoknak, vele maradtam, de nem szerettem.

Az esküvő pocsék volt, de mosolyogtam, mindenki dicsért, hogy milyen szép meg boldog menyasszony vagyok. Hát ennyire könnyű megvezetni az embereket.

3 éve voltunk házasok, amikor nem bírtam tovább, addigra már semmibe vett, mindig én voltam a h.lye, és valahogy mindig úgy jött ki, hogy nekem ne legyen saját pénzem, megtakarításom, neki meg igen. Jól meg is szívtam a vagyonmegosztáskor. De akkor már semmi nem érdekelt, nagyon szenvedtem, arról ábrándoztam, hogy meghalok, vagy meghal.

Azzal érveltem, hogy semmi értelme ennek a kapcsolatnak, nem is szeretjük egymást. Ő elkezdett édelegni meg hízelegni, nem akarta megérteni, hogy komolyan gondolom. Mindenféléket vett, meg hogy eddig nem értékelt engem, de most RÁJÖTT... aha, persze. Mondtam, hogy de hát nem szeretem és tulajdonképpen soha nem is szerettem, de mondta, hogy nem baj (!!!), és csak magyarázott, hogy de mi milyen jól összeillünk. Csak meg akarta tartani a kényelmes kis életközösséget, ahol mindig minden helyzetből ő jöhet ki győztesen, és képtelen volt felfogni, hogy most először nem az lesz, amit ő akar. Még egy hónapig nem tudtam elköltözni, életem legborzalmasabb egy hónapja volt. Egyszer éjszaka, amikor aludtam, odalopózott és szabályosan meg akart erőszakolni. Akkor az első szembejövő albérletbe beköltöztem...

Vagyonmegosztáskor minden létező aljasságot bevetett, de engem nem érdekelt. Annyira elfogyott minden erőm már.