Akik elváltak nem érzik úgy, hogy elcseszték az egész addigi életüket?

...most maradjanak egy szar kapcsolatban és csesszék el a maradék időt is? Gondolom nem úgy mentek bele, hogy "na majd válunk 10 év múlva", hanem menet közben romlottak el a dolgok és az elején boldogok voltak, amelyek kellemes-nosztalgikus emlékek maradnak, még akkor is, ha a másik már sehol nincs.

Legalábbis ezt gondolom, azt az érzést társítom hozzá fejben amit én érzek úgy, hogy exem fel se ismerném, ha látnám valahol, de a régi találkozók emléke meg a többi dolog így is kellemes emlék marad. Még akkor is, ha egyszer komolyabban szerelmes leszek vagy ilyesmi - az emlékek megmaradnak.

Klisés duma, de tényleg az van, amit egy haldokló mondott egy filmben(?) talán a halála illúziójában, hogy "nem hozhattam mást, csak a boldog pillanataimat". Ok, nyálas, de valamiért igaznak érzem.

Amikor összeházasodtak érdekes mód nem azért tették h drágám van kedved 10 évet elpocsékolni velem? persze szivem csapjunk bele, hol egy anyakönyves?

ugye?

az egészet kéne nézni nem csak a válást mint lezárást. mit adott a nagy egész? jó volt azért nem?

De, bennem van egyfajta kudarc - érzés (minősített eset: van gyerek), mert látom a saját felelősségemet a történtekben, és mi tagadás: van benne szerepem jócskán.

Ugyanakkor tudom, hogy _egyedül_ csak a magad 100%-át teheted bele. Nagyon (túl) sokáig akartam a másim helyett is, és igen: ha hamarabb leszállok a döglött lóról, akkor időben is kevesebb a veszteség, talán.

Rossz, hogy a saját emberismeretemben csalódtam.

Nagyon jó, hogy van egy klassz fiam.

És végtelenül nagyszerű egy mérgező kapcsolat igája alól szabadulni.

Vegyes a mérleg, és megnyugodhatsz, benne van az elcseszett érzés is ;) :D

Nem érzem úgy.

Egyrészt mert az érzelmi rész pont ugyanaz, mint bármilyen kapcsolat végén. A házasság csak egy papír, ugyebár...

Másrészt mert az első 12 év jó volt. Nagy szerelem, sok szép emlék, kevés vita, igazából semmi rosszat nem tudok írni.

Továbbá ami nem ment, azt nem erőltettük. Nem akkor váltunk, mikor egy kanál vízben meg tudod fojtani a másikat.

Az életem nem romlott el, csak véget ért egy fejezet. Nehéz volt, fájdalmas volt, de tanulságos, és segített, hogy a következő kapcsolatom jobb legyen.

Megbánni azért sem tudom, mert a volt férjem nélkül nem lennének a gyerekeim. Miattuk (is) mondom azt, hogy újra megtenném, ha lenne egy időgépem.

Az komoly dilemma lenne, hogy hagynám-e, hogy újra váljunk. Ma már tudom, hogy hol romlott el. De ha nem válunk, nem ismerem meg a mostani párom, és az is nagy veszteség lenne.

Szerintem így maradna minden. Ez így volt jó, ezeknek köszönhetem azt, ahol most tartok. Most pedig pont jó.