Gondolom sokan vannak közületek, akik már váltak, így ha lehet, megosztanátok velem, hogy miért volt rossz az a kapcsolatotok, hogyan emlékeztek vissza rá, és hogy ahhoz képest milyen egyedül nőként boldogulni? Szakdolgozat író vagyok.

Én lassan 12 éve váltam el.

Így utólag visszagondolva soha nem is lett volna szabad összeházasodnunk. Két teljesen különböző ember, teljesen más gondolkodás, és más érdeklődési kör.

A volt férjem azt hitte szerelmes belém, én meg azt hittem a házasság egy jó lehetőség hogy megszabaduljak az alkoholista anyámtól. Hatalmasat tévedtünk, és évekig éltünk mint két idegen egy fedél alatt. Amikor már nem kommunikáltunk, amikor már teljesen közömbösek lettünk egymást iránt, amikor egy reggel arra ébredtem hogy "te jó ég! Nemsokára 30 éves leszek, és nem éltem semmit!" AKkor döntöttünk úgy, hogy szép csendesen, baráti hangulatban elválunk. Sikerült, és sosem bántam meg. Inkább csak azt bántam meg, hogy elvesztegettünk 13 évet ami felesleges volt. Közös fiúnk révén időnként hallunk egymásról, de nem tartjuk a kapcsolatot.

Amikor elváltam én annyira élveztem a szabadságot, hogy újra magam ura vagyok, hogy a nehézségek amik jöttek, szinte elenyésző volt a boldogságomhoz. Amikor meg szerelmes lettem akkor éreztem igazán, hogy érzelem nélkül sosem szabadott volna házasodnom.

Jelenleg újra házas vagyok, lassan 10 éve. De ezt a döntésemet sosem bántam meg. Boldog vagyok, hogy időben kiléptem egy rossz házasságból, hogy élhessek egy boldog házasságban.

40/N

En nagyon fiatalon 18 evessen mentem ferjhez.ket ev mulva elvaltunk mert fogalmam sem volt arrol mivel jar egy hazassag es egyutteles.Ugy ereztem az alapveto szabadsagomtol fosztott meg a ferjem a fiatalsagomtol es kalandoktol a szabad elettol Nagyon szerettem a ferjem de nem kellett volna osszehazasodnunk. Nem volt komoly konfliktus koztunk de sok szomorusagot okoztam neki es sokat bantottam ot.Elvaltunk visszakaptam a szabadsagom nyakamba vettem a vilagot megjartam tobb orszagot tobb kapcsolatot elveztem az eletem baratok tarsasag utazas stb.nem vagytam egy fix pontra az eletemben.Egyedul onnaloan boldogabb voltam.

Senki nem keszitett fel a hazassagra a vele jaro kotelezetsegekre senki nem meselte el miert is jo vagy nemjo a dolog.Ma mar sokadik x jarva meg minig szeretettel gondolok a volt ferjemre.

Szia!

Nem felejtsd majd el, ha a válaszokat olvasod, hogy mindenki, aki hoz egy döntést, az előbb-utóbb azt "el is adja" magának, és önkéntelenül is alkalmazkodik. A saját status-quo-nk megtartása érdekében is mindig helyesnek fogjuk tartani döntéseinket, nehezen vállalható, hogy hülyeséget csnáltunk, főleg egy ilyen súlyú helyzetben. Sok esetet láttam, olyan szinte egyáltalán nem volt, hogy "megbántam, nem kellett volna, hiba volt". Nem is lenne reaálisan vállalható, lássuk be, még akkor is,. ha egyedül, egy pohár bor mellett másként vallunk magunknak. Akkor őszintén.