Férfitársaim akik imádják a gyerekeiket, de miattuk az életük egy hazugság?

Segítenétek? Szívem szerint elválnék, mert már régóta csak a gyerekek tartanak össze minket. (kiskorúak) Viszont tudom hogy a feleségemnek ítélnék a gyerekeket, én pedig nem akarok hétvégi apuka lenni. Úgy érzem feláldozom magam a gyerekeimért, és a házasságom egy nagy látszat és hazugság, a gyerekeim viszont imádom. A feleségemnek emiatt eljátszom hogy minden rendben, mindent eltürök neki. Nem merem megmondani neki hogy csak a gyerekek kötnek hozzá, mert többször megzsarolt azzal hogyha elválnánk akkor örülhetnék neki hogy ha hétvégente láthatnám öket. Férfi vagyok, de bevallom sokszor sírok, mert imádom a gyerekeim, de a feleségemhez rajtuk kívül semmilyen szál nem köt. Boldogtalan vagyok, nem akarom hogy a gyerekeim apa nélkül nöjjenek fel, és olyan mintha csapdába kerültem volna, ahonnét nincs kiút.