Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mért nem akarja a férjem a gyerekeket? (Hosszú! )
Amikor összeházasodtunk, én megmondtam, hogy nem akarok gyereket, mert sz.ar anya leszek. Anyámmal is pocsék a viszonyunk, azt se tudom, hogy kell jó anyának lenni, csak a rossz mintákat viszem tovább.
24 voltam én, ő 28, mikor összeházasodtunk, és látszólag ez neki is megfelelt. Aztán 4 év múlva elkezdett zsarolni, hogy akkor inkább elhagy, és ő jó apa lenne, nekem "csak" meg kell szülni, akár GYED-en is ő marad otthon.
Gondoltam, ha tényleg ennyire fontos neki, akkor legyen, egy kikötésem volt: ha szétmegyünk, a gyerek nála lesz, nálam nem lenne jó helyen.
Két gyerek lett végül, a második "becsúszott" a szoptatás alatt, de ez is kétesélyes. Elvileg megszakítással védekeztünk, gyakorlatilag biztos voltam benne, hogy direkt nem vette ki időben.
Szülés után persze én maradtam otthon, elég durva depresszióval, de igyekeztem helytállni. Mostam, főztem, elláttam a kicsiket, foglalkoztam velük. Nem élvezem annyira, de tudom, hogy nekik így jó, és szeretem őket.
Itthonról dolgozok, besegítek az adminisztrációba, kb. napi 4 óra, sokszor este van csak idő rá.
Aztán egyszer csak a férjem bejelentette, hogy elhanyagolom, nem olyan a házasságunk. Aztán kinyögte, hogy neki van valakije. Válunk, ő meg hozzá költözik.
Nem esik jól, és túl kell tenni magam rajta, mert szeretem. Biztos, hogy nem fordítok annyi időt rá, mint régen, bár ez szerintem érthető, szerinte nem.
A fiúk 2 és 4 évesek, el sem tudom képzelni, hogy egyedül mihez kezdek velük. Nem az anyagi része, hanem a többi: nekem kell egy apa, aki szereti őket, játszik velük, és néha átveszi őket tőlem, másképp nekem ez nem megy!! Elvégre nem is akartam gyereket.
Mondtam neki, hogy jó, hát költözzön, de ahogy megállapodtunk: viszi a fiúkat. Én lemondok róluk, több mint tisztességes gyerektartást ajánlottam.
Most mindenkinek elmond mindennek, hogy az a két gyerek, akinek a létrejöttét ő mindennél jobban akarta, és élete értelmei, nála kell hogy lakjanak. Holott megegyeztünk!!
Nem akarok egyedülálló anya lenni, kb. fél éven belül öngyilkos lennék, a depresszión nem vagyok túl, és eleve nem akartam már anya sem lenni. Miatta, érte tettem mindent, és ezt ő is tudta!
Most akkor úgy korrekt, ha nálam maradnak, holott tudom, és tény, hogy sza.r anya vagyok?! Nincs ezen mit szépíteni, a fiúknak jobb lenne az apjukkal maradni. Csakhogy apukának a fiúk nem kellenek!! Még úgy se, hogy pl. egy hónapot nála, egyet nálam laknak.
Más nem marad, tudom, mint hogy kénytelen leszek belenyugodni, és kínlódni életem végéig. Azért otthonba nem adom őket. De van rá lehetőségem, hogy a bíróságon "lemondjak" a gyerekekről, láthatáshoz persze ragaszkodok, és anyagilag is maximálisan támogatnám őket.
De nem vagyok képes őket felnevelni, tönkre fogom tenni őket a depressziómmal és az alkalmatlanságommal.
Miért van, hogy váláskor az apa leléphet? És miért van, hogy az anya akkor is megkapja a gyerekeket, ha nem akarja őket?
válasza: válasza:Gyűlölöm ezt a férfiak és nők közötti kettős mércét. Ha egy elvált apuka ennyit megtesz, hogy fizeti rendesen a tartásdíjat és időnként meglátogatja a gyereket, akkor már ő a nagyszerű hős szuper apa! Bezzeg ha egy nő mondja ezt, hogy fizet és látogat, akkor milyen anya az ilyen...
Kérdezőt nem kell ekézni. Világosan leírja hogy pszichés betegsége folytán (a pszichés betegség éppolyan súlyos, mint bármilyen szervi panasz,csak nem látható) nem érzi magát képesnek arra, hogy a gyerekeket egyedül nevelje (de nem tudom ki olvasta azt a részletet, hogy a tartásdíj fizetésén túl anyuka még azt is felajánlotta, hogy egy hónapot nála legyenek a kicsik, egy hónapot az apjuknál felváltva, ami teljesen korrekt ajánlat és hozzáállás és ebbe az apa nem ment bele!!!)
Konkrétan én kérdezőnek egy szavába nem tudnék belekötni, sőt ritka itt az olyan kérdező, aki ilyen világosan, normálisan fogalmaz.
Kérdező! Hogy férjed miért nem akarja a gyerekeket? Valószínűleg az új nő nem kér belőlük, férjed meg szerelmes, és sajnos most a szerelem fontosabb. Másra nem tudok gondolni. Barátnőm fiát is azóta nem látogatja az apja, mióta felbukkant egy új szerelem, addig minden rendben volt, szépen látógatta őt.
Lehet mentegetni, de az ilyen férfiak aljasok, érzelmileg szegények, nincs rájuk jobb szó!
válasza: válasza:Egy férfi így van össze rakva.
Anno amikor eljártunk vadászni kellett egy olyan erő ami a zsákmánnyal együtt vissza viszi a nőhöz és a gyerekekhez.
Kellett egy zsigeri ösztön.
Ez a szex, a pina.
Mivel élelme, társasága volt ennek hiányában a mai napig egy barlangban fetrengenének.
Itt jön a szociális érzékenység. Aki érzékenyebb az akkor is hazamegy ha nincs szex.
Ugyan így az utód. A nő majd szereti, gondoskodik róla. Ez is pipa!
Ezek a lelépések az ösztön Férfiak miatt vannak. Hiszen latunk kivétel olyat, hogy van pina és mégis foglalkozik a gyerekeivel, volt párjával.
válasza:Bence, nem tudom, feltűnt-e neked is, hogy már nem a barlangban lakunk és még csak nem is vadászunk, hogy legyen mit ennünk.
Üdv 2016-ban, a civilizált Európában!
válasza:35-ös, nem tudom, miért pontoztátok le Bencét.
Leírta, hogy EGYES férfiak, akik nem léptek még túl az ösztön-lény állapoton, ha unják az asszonyt, akkor vele együtt a közös gyereknek is lapát.
Igenis, hogy van ilyen.
Sok férfi van, aki küzd, hogy minől többször láthassa a gyerekét, de sajnos még több, aki igenis, ahogy Bence írja, bentrekedt a barlangban és egy válás vagy egy új szerelem után tojik a gyerekei fejére.
Bence nem minősített, csak egy sajnálatosan létező és általam a környezetmben igen gyakran tapasztalt jelenséget írt le.
válasza:Számomra iszonyúan szomorú,hogy sok emberbe semmiféle empátia nem szorul.Értsétek meg a depresszió BETEGSÉG.Nem hiszti,nem olyan,hogy szedd össze magad és csináld.Egy depressziós néha fel sem bír kelni reggel...akkor mondjuk hogy viszi őket suliba? hogy csak egyet említsek.
A kérdező beteg,férjhez ment,a férj pedig ígéretet tett,amit megszegett,megzsarolta a kérdezőt.Persze,a hölgy el is válhatott volna,de a mentális betegség valszeg kicsit határozatlanabbá is tette.Na meg hány nő vállalja be a második gyereket akit igazán nem is akar,csak azért mert nagy a nyomás,mert "egy gyerek nem gyerek"?
A kérdező szült,majd a gerinctelen sunyi férje szépen félrekúrt,és elhagyja egy nőért,újfent megszegve az ígéretét gyerekei már nem kellenek.
A kérdező nem dobná el magától a gyerekeit,ha így lenne akkor minden elvált apa eldobta? Gyerektartást fizetne,és láthatná őket két naponta is ha úgy gondolja,de mégsem akkora felelősség,kevesebb az összeomlás veszélye.
Most nem a kérdező kapcsán (ne vedd magadra!) de hallottunk már nem egy olyan esetet mikor egy depressziós megölte magát,meg a gyerekeit... ezen gondolkozzatok már el kedves kérdezők.Ha én elhagynám a gyerekem,akkor szembeköphetném magam,de én el tudom látni mert nem vagyok depressziós.Ő igen.Segíteni kellene,nem még beletaposni egyet.
válasza: válasza:Ez egy elég döbbenetes iromány sorozat. Én nem tudom ki hogy van ezzel, de amint a szülőszobában megláttam a kislányomat azóta tudom hogyha kell a fél lábamat is levágnám érte - és boldog lennék tőle!
Persze hogy vannak nehéz napok - és akkor mi van?
"Én mondtam hogy szar anya vagyok".
Akkor nem kell szexelni sem.
Ennyire egyszerű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!