Mit tanácsoltok elvált férfival kapcsolatban?

Mivel én iszonyodom a zűrös ügyektől, keresnék a helyedben egy ilyen előélettől mentes férfit.

De ez én vagyok.

Ebben a kapcsolatban soha nem lesztek csak ketten.

Elvált nőként, kisgyermekes anyaként is egy nagy NEM-mel szavazok.

Számomra nem okoz gondot, hogy elvált (én is az vagyok), hogy gyermeke van (nekem is van)- ez azt hiszem -sajnos vagy nem- a 35 feletti korosztály nagyrészére jellemző.

Ami miatt nem azeretnék kapcsolatot ilyen férfival:

- az indulatos megnyvánulás nagyon nem szalonképes normális emberek között a volt házastársról

- az általad említett “feszkók”, felemlegetések nem egy korrekt, érzelmileg is lezárt, intelligens válásra utalnak.

Számomra nagy vészjelző lenne ez a negatív viselkedés az exnejével- mert erősen hiszek abban, hogy jellemeznek bennünket a kapcsolataink. Igen, a múltbéli választásaink és a (volt) családtagjainkkal szemben tanusított modorunk iis. Tanult, értelmes embereknél ez evidencia, ez alatt meg nem kezdek Apolló testű suttyóval sem :D

- igen szomorú és általam mélységesen megvetett motiváció az, ha a váltott nevelés a tartásdíj-fizetés elkerülésének egy sikeres alternatívája emberünk szerint... ez több, mint szánalmas és aljas. Ilyen értékrendű ember nem kell.

...de tegyük fel, hogy a váltott nevelés pont ebben a gyűlölködő sagában az optimális megoldás- mármint nem emberünk pénztárcájának, hanem annak a szerencsétlen kis ovisnak, akinek nem lenne rossz szempont a két disztingválni évek után is képtelen két szülő mellett legalább egy (!) darab lelkileg is stabil otthon. (Ilyen egyébként nincs: ennek a megvalósításához magas szinten intelligens szülőpár kell, a történetes alapján ők nem azok- persze, hogy megy a gyűlöletkeltés oda-vissza, ha heti szinten együtt kell működni és ez már korábban sem volt erősségük- ld szexuális igények/problémák megbeszélése félred..gás helyett)

A váltott nevelés azt is jelenti, hogy a volt házaspár fizikailag közel kell, hogy éljen egymáshoz- alapból én a nem kígyót-békát hajigáló exeket is jobban kedvelem ennél “kellemesebb” távolságban.

... és még egy apró és extra érv, hogy rám is lehessen sütni az anyagias vímkét :D

Ha felnőtt, méltó párkapcsolatban gondolkodom, akkor azért az együttélés egy idő után nekem alap. Úgy megkérdezném ezt a főnyeremény félrejáró (tudjuk, pont érted megváltozott :) férfit, hogy ha a volt feleséggel egymásnak nem fizetnek semmit a gyerek után, akkor vajon a mi kettőnk gazdasági közösségében vajon az én ingatlanomon tervez értéknövelő beruházást a plusz gyerekszobáért, amit kéthetente használunk, a közös kassza felkiáltással tk velem fizetteti meg az ő gyermeke költségeit úgy, hogy a de jure szülőknek ez nulla forintba fáj egymás felé - vagy én költözzek pereputtyostul az exe szomszédjába és különkasszásat, magánvagyonosat játszunk minden Kinder Pingui szelettel? :D

Egy ilyen kaliberű csávóval hidd el, hogy egyik se lenne főnyeremény.

Vicces kedvemben vagyok, de a lényeget talán érted:

40N

Engem csak ez aggasztana:

"A mai napig bizonyítani akarja az igazat mások előtt, " - nem valami felnőtt magatartás.

Nekem nem kell a szappanopera, a gyűlölködés meg az áskálódás, se az, hogy nekem panaszkodjon naphosszat az exről. Gyerekes-elvált pasikat mindig is kerültem, pedig volt pár aki próbálkozott. Nyugodtan le lehet pontozni, nem izgat, ha ennél nagyobb öröm nincs egyesek életében...mint egy egyéni véleményt lenyomni (ahogy fentebb is)

Az, hogy mai napig bizonygatja másoknak az igazát, azt jelzi, hogy még mindig nincs túl az exén, képtelen továbblépni. Így pláne nem kezdenék vele.