Mit érezhet az a nő aki eldobja a gyerekeit egy màsik férfiért?

És mit érezhetnek azok a nők, akik nem akarnak gyereket szülni?

Mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja.

Sok férfi se akarja látni a gyerekét, mikor elválik gyereke anyjától. Na, ehhez mit szólsz?

Azért elég meredek megint teljesen egy síkra helyezni a kettőt. Az hiszem egy nőnek valamivel több kötődése van egy kisbabához mint az apának.

Ha valaki ezt nem látja be akkor javasolnám neki, hogy kommunikáljön a növényekkel mert nagyjából egyazon intelligenciával rendelkezik.

Egyébként kérdező, az ilyen nő nem érez semmit. Az új kan nehezen viselte volna a gyereket, ezért aztán pápá neki (mármint a gyereknek). Ahogy érzi, ő dolga. Gyerektartást fizesse és a láthatást a bíróság meghatározza.

Ismerek 1-2 ilyet. Vagy tényleg ekkora érzelmi nihil a nő, vagy igencsak nyomós oka volta rá. Egyik barátnőmet otthagyta az anyja pár éves korában, azóta felé se nézett. Mindig szidták, apjával karöltve, hogy mekkora rbanc volt. Aztán szépen lassan, amit elejtettek az évek során és amit magam kibogoztam, rájöttem, hogy nyomós oka volt a nőnek, amiért szabadulni akart a családtól.

Nem gondolom, hogy megbocsátható tett, pláne egy nőtől (mert igen, egy nő midnig másképp fog állni a saját gyerekéhez mint egy férfi), de megértem, hogy miért..

El se tudom képzelni. Anya vagyok, az a férfi még nem született meg, aki fontosabb lehetne a kislányomnál.

Egyébként ezek a gyerekek talán jobban járnak, hogy az ilyen "anyák" nem részei az életüknek. Bizonyára remek emberek lehetnek, ha jelen lennének, megkeserítenék a gyerek életét a ridegségükkel.

Anyósom is így döntött.

Jó oka is volt rá. Sajnos ők abban a világban éltek, amikor nem lehetett csak úgy lerázni, szülni kellett szépen, házasság után.

Ő viszont nem való anyának, míg após imádta a fiait. A második nejével még négyet vállaltak és nevelték az első házasságból valókat is.