Mi lehet a baj? Lusta vagyok, nincs kitartásom.

Lehet, hogy a diétáddal van a baj. Túl kevés a kalória, vagy nem jók a makrók, vagy kevés vitaminhoz jutsz hozzá. Vagy nem alszol eleget, túl későn fekszel le. Vagy túltolod az edzést az elején, nem fokozatosan szoktatod magad a terheléshez, nem tartasz pihenőnapot.

Én úgy kezdtem el, hogy kétnaponta / hetente 3x fél órát mozogtam. Nekem elég volt ennyi, ezt hosszabb távon is tudom tartani szenvedés nélkül. Régebben volt egy időszak, amikor majdnem minden nap 1-1,5 órát keményen tornáztam, nagyon jó volt és látszott az eredmény, de aztán abbahagytam és jó ideig semmit se mozogtam. Szerintem nem jó dolog ennyire túlerőltetni magunkat (főleg munka mellett), mert belefárad, kimerül az ember egy idő után.

Másrészről odafigyelek a táplálkozásra is, ezt sokkal fontosabbnak tartom fogyás szempontjából. Ha csokira vágyok, étcsokit eszem és abból sem sokat. Nem is tartok itthon tejcsokit, mert abból én se biztos, hogy meg tudnám állni, hogy ne egyem meg az egészet. A vitaminok nagyon fontosak, hogy legyen energiád, ha szükséges, szedj multivitamint, egyéb kiegészítőket.

Nincs elég motivàciód. Maga a lefogyàs nem elég motivàló szàmodra. Kell talàlnod valami magasabb rendű célt ami fontos neked.

Példàul:

Nekem mindig mindenki azt mondta, ha lefogynék, szép lennék, nem lennék ronda, csinos alakom lenne mert alapvetően homokóra típus vagyok.

( Nem értettem egyet, attól hogy valaki lefogy, nem lesz szép, ahhoz valami alap is kell...de mindegy) Na ez nekem nem volt motivàló, engem a külsőm soha nem érdekelt, nem volt szàmomra akkora horderelyű dolog az ilyen, a külsőségek, hogy ezért àldozatokat hozzak a tàplàlkozàsomban. Persze próbàlgattam fogyni, de sem a nekem való diéta nem volt meg, hogy mit hogyan kellene hogy ne legyek folyton éhes stb, sem a motivàció nem tartott ki.

Sok volt a próbàlkozàs, a jojóeffektus, aztàn egyre betegebb lettem a hízàs miatt... Végül ràjöttem, hogy az életem, az egészségem, az, hogy jobban legyek, ér annyit hogy igazàn törődjek a dologgal. Nem érdekel a jobb kinézet, se a csinos ruhàk, se semmi ilyen. Csak az életminőségem. 8+ hónapja vàltottam életmódot, és eszemben sincs abbahagyni, sokkal jobban érzem magam. Megtalàltam azt az utat ami szàmomra a legjobb.:)

Ha te még nem vagy olyan àllapotban, hogy a plusz felesleg gondot okozzon, gondolj arra, hogy ha nem foglalkozol vele, később bizony majd lehet, és nagyon beteg leszel. Ami ha màr kialakult, nehezebbé teszi a fogyàst is.

Sok sikert kívànok.

Velem is ugyanez a helyzet. Az esti nasiroham azért van, mert napközben nem kap elég tápanyagot a szervezeted. Ha normálisan felosztod az étkezéseket, akkor nem fog rád törni. Nálam pl rögtön bukást eredményez, ha elkezdek "diétázni", mert egyszerűen a tudatát sem tudom elviselni annak, hogy nem ehetek meg azt és akkor, amikor akarok. A megoldás szerintem valóban a mértékletességben rejlik, a reggeli és az ebéd legyen laktató, szénhidrát-fehérje-zsír is legyen benne, a vacsora pedig könnyedebb. Ha pedig édességet ennél, akkor egy csésze kávé, pár kocka csoki, ne adj isten két gombóc fagyi nem a világ vége (de nem így egymás után :D)

Edzéssel kapcsolatban, valószínűleg azért hagyod abba, mert nem élvezed. Próbálj ki minél több sportot, hátha valamelyikben örömedet leled, vagy változtass a mostani edzésterveden. Ha lány vagy, akkor van egy csomó csoportos óra, a neten is vannak videók, elmehetsz táncolni, rúdsportolni, bármi, fiúként pedig box, foci, kosár, futás bármi :D

Azt csináld és úgy élj, hogy boldogságot okozzon. Annak semmi értelme, ha szenvedsz közben, emiatt is fogod abbahagyni. A zabálást is meg fogod unni egy idő után, hidd el.