Fogyás sikersztorik?

Szia.

21 kiló mínusz.

115,5 - 94,4

[link]

Még mindig nem vagyok megelégedve, legalább 10-15 körül még le szeretnék adni. Ebben a hónapban nagyon lassan megy eddig, de közbe is jött valami, ami miatt pár nap elcsúszott...

Nem eszem kenyeret. Szénhidrátcsökkentett étrendet követek. Milyen edzésnek kezdtél neki? Én csak séta-gyorsséta volt amit csináltam, kb február közepétől iktattam be az ugrókötelezést, de csak heti kétszer (max 3) csináltam 30 percet. Lényegében én a kezdő felesleget csak sétával adtam le... Minden nap voltam, jól is esett, feltöltött energiával. Napi másfél órát kb. Aki azt hiszi azzal nem lehet fogyni, csak kemény edzésekkel, az téved.

Tarts ki! Nem kell sietned vele. Ha úgy érzed nem bírod tarts pihenőt, tarts csaló napot, de minimális csalással. De ne add fel! Muszáj legyen motivációd, gondolj a célra. Nekem tök sokan mondták hogy mennyire látszik az eredmény, erre gondoltam vissza nehezebb napokon, és az még több motivációt adott. Ha már 4 hétig kitartottál, akkor menni fog az tovább is, hidd el!

Írj privátot esetleg, hogy pontosan mi a gond, vagy mi nem megy, talán segíthetnék. Bár profi én sem vagyok, csak nagyon kitartó. :))

22/F

1 év, -40 kg. ( A többi még folyamatban).

Életmódvàltàssal. Kevés szénhidràt, több fehérje és több zsír, fehérlisztet cukrot kerülöm. Tojàs, húsok, sok zöldség, olajos magvak, tejtermékek, némi ch csökkentett kenyér és tészta, illetve cukormentes édességek mértékkel. Heti 3 szor mozgok is 1 óràt.

Az első hetek nehezek voltak, de túl kell élni.

Nagyon fontos, hogy legyen elég motivàció, anélkül nem fog menni. Nekem muszàj volt vàltani, nagyon beteg lettem , felborult az anyagcserém, a hormonhàztartàsom, és veszélybe került az életem. Jó ébresztő volt, és igazi motivàciót adott.

Màra màr teljesen hozzàszoktam, hogy tudatosan tàplàlkozom, szeretem is, ez lett az életem:) A fogyàs meg halad a maga útjàn, pàr év alatt majd elérem a célomat, nem görcsölök rà, nem türelmetlenkedek. Súlyt is inkàbb csak havi egyszer szoktam ellenőrizni körméreteket ritkàbban. Ez az egy év is gyorsan elszaladt, nem lesz semmi gond. Csak meg kellett talàlnom azt az utat, ami nàlam bevàlik. Ez nekem csak ezzel a módszerrel sikerült.

Szia

én januárban kezdtem el fogyózni, 2 hétig naponta 2 órát szobabicikliztem, jónak jó volt, de nagyon szétnyomta a fenekem, és nagyon gyengének éreztem magam, ennek utánaolvastam, és elvileg fél óránál több kardióra nincs szükség, mert a tested nem bírja követni a tempót, úgyhogy zsírnál könnyebben lebontható izmokat kezdi felhasználni, hogy pótolni tudja az energiaveszteséget, úgyhogy helyette inkább itthon edzek egy órát / nap, 3 nap után van 1 nap pihenőnap.

161 centi vagyok, 74 kilóról indultam, most 65 vagyok, és legalább 55 kilóra leakarok fogyni, vagy legalább annaira, hogy lapos legyen a hasam, és formás legyek.

1200 kalóriát ehetek egy nap, nézem a makrókat is, de sose sikerül annyit megennem amennyit kéne, ezért mostanában gyakran szédülök és fáj a fejem. nem eszek kenyeret, több gyümölcsöt és zöldséget eszek, nem eszek szalámikat és virslit, sok tojást eszek még, leveseket (ha nem sikerül annyit innom amennyit kéne, a levesekkel általában sikerül kiegészíteni), mellőzöm a tésztákat, ha mégis valami tésztás vagy zsírosabb kaját eszek, abból keveset szedek fehér húst eszek vörös helyett, és sok vizet iszok.

néha van csaló napom, olyankor nem mérem a kalóriákat, de ezt ne úgy képzeld el, hogy nekiesek a kamrának és amit találok azt megeszem. ma csaló napom volt, annyi történt, hogy megettem pár szelet sütit.

én is nagyon sokszor kezdtem már bele a fogyózásba az évek alatt, mindig elhatároztam hogy na, most komolyan fogok hozzáállni az egészhez, de kb 2 hét után abbahagytam, merthogy "jaj nem attól fogok lefogyni hogy itt fetrengek ami elvileg edzés" és csak sírtam hogy úristen én nem tudok lefogyni, meg milyen kövér vagyok, aztán bánatomban kiettem a fél hűtőt, nagyon sokat tudok enni és még mindig nem álltam át arra, hogy keveset eszek, állandóan éhes vagyok, és sokszor csak az ízek miatt ettem, valószínűleg azért is nézek ki most úgy, ahogy.

még a nyáron, vagy az ősszel vettem egy pólót, direkt egy mérettel kisebbet, hogy belefogyjak, meg nemrég kaptam pár ruhát amik kicsit feszülősebbek, nem azok a bővebb pólók, és azokban is jó lenne ha valahogy kinéznék, úgyhogy ez motivál, persze nálam is előszokott jönni, hogy ah sose leszek túl rajta, de mégis megcsinálom azt a napi 1 órát, akkor is ha nincs kedvem, mert belefér az időmbe bőven, és szépen haladok előre, és utána megint visszajön a kedvem a fogyáshoz mondjuk 1 hét után, mert látom, hogy fél kilóval megint könnyebb vagyok, és volt értelme csinálni az edzést.

tudom milyen amikor úgy érzed, hogy neked ez nem fog menni és nem fogsz lefogyni, mert mint írtam, én is ugyanezt csináltam évekig, szóval: DE MEGTUDOD CSINÁLNI, ha nekem sikerült már eredményeket elérnem, és itt-ott látszik is, hogy fogytam, neked is sikerülni fog. Amikor nagyon úgy érzem, hogy nem fog sikerülni, elkezdek motivációs képeket nézni, az is sokat segít.

Még évekkel ezelőtt láttam egy idézetet, hogy "ha akkor elkezdted volna, amikor gondoltál rá, már rég túl lennél rajta", (és akkor is már vagy 2 éve leakartam fogyni) az idézet miatt akkoriban megint belekezdtem egy újabb fogyásba, de persze az sem tartott egy hétnél tovább, mert nem láttam változást, és elment a kedvem tőle. Nem tudom mit vártam, hogy majd 1 hét alatt lefogyok 20 kilót, vagy mi? Szóval most visszagondolva, ha akkor nem kezdek el nyafizni, hogy "jaj nekem ez nem fog menni, már rég tényleg túl lettem volna rajta.

Btw, visszatérve a pólóhoz amit mondtam, hogy egy számmal kisebbet vettem belőle, karban nagyon kényelmetlen volt, most egy kicsit kényelmesebb, és egy régi nadrágom is könnyebben feljön rám.

ha szeretnéd átküldöm azokat az alkalmazásokat amik alapján edzek, csinálhatjuk együtt is, támogathatjuk egymást, az is motiváló. :)

93,7kg (2019.aug) --> 74,2 kg (2020. márc)

Szia! Én augusztusban kezdtem, 21 évesen és nagyon bánom, hogy eddig vártam, midnig is kövér kislány voltam. (Lényegében a 16-18 éves korom időszakát a gyakorikérdéseken töltöttem, naponta kirakva kérdést arról, hogy a magasságomhoz nem sok e a súlyom és mit csináljak).

Emlékszem, hogy 17 évesen 153cm mellé 75kg-t nyomtam és már az is sok volt, de ez csak egyre nőtt. A diplomaosztóm másnapján egyik napról a másikra elhatároztam, hogy nem mehet tovább, ekkor már 90 kg felett voltam (153cm mellé). Elhagytam a mindenfélébe beleevést-rágcsálást-nassolást és elkezdtem kalóriát számolni. Nem volt célom, csak megnéztem, hogy mi az, ami olyan sok, hogy akkora súlyig vezetett. Rájöttem pár dologra, például hogy jók a magvak és a tk kenyér is, csak mértékkel. Hogy napi 3 kocka csoki beelfér (kell a lelkemnek :) ), de az is mértékkel. Rájöttem, hogy reggeli nélkül egész nap falási rohamaim vannak, ezért rászoktattam magam. így ment le az első 6 kg. Egyetemista vagyok, így elkezdődött szeptemberben a félév és nagyon nehéz volt. Minden nap minden étkezését előre összekészítettem és csomagoltam, dobozoltam. Csak olyan dolgot ettem, amit én készítettem. Volt a családban konfliktus, de mikor látták az eredményeket és hogy menniyt javult az egészségem, megoldódott. Azóta ritkán eszem olyat is, amit más készít, de nekem például ez segített kezdetekben.

Habár szélsőséges példa vagyok, de nagyon el tudok szaladni a mennyiségekkel, egészséges ételekből is, ezért mai napig kalóriát számolok, napi rutinná vált. Már szemmértékkel tudom ételek súlyát megbecsülni és megtanultam, hogy mi egy adag.

Még nyár legvégén, mielőtt elkezdődött volna a suli, besétáltam a legolcsóbb edzőterembe és megkerestem a legolcsóbb személyi edzőt, akivel mai napig együtt dolgozunk. Az volt a terv, hogy megmutat pár dolgot és egyedül edzek tovább, de megszerettem a sportot. És szerintem ez a siker másik kulcsa. Próbáltam az úszást, focit, kézilabdát, kosárlabdát, gumiasztalt, ritmikus gimnasztikát és tiratlont is, de mindegyik max 2 évig tartott, mert nem szerettem. Most már nem muszájból sportolok, hanem mert élvezem (karanténhelyzetben az edzőm skypeon tart edzést, mert hamar megéreztem, hogy hiányzik a mozgás).

Ami a másik dolog, hogy a fogyás először fejben, utána az ételben és végül a sportban dől el. Fél óra futás után nem, nem lehet megenni egy tábla csokit. Tényleg az a legfontosbb, hogy minőségi alapanyagokból, megfeleő mennyiséget együnk. Mázlim, hogy szeretek főzni, ezért élvezettel teszem, az a napi chill-time-om. Igy mindig tudom, hogy mit és mennyit eszem és nem csúszik be egy "csak bekapok egy banánt.. meg egy kis popcornt.. meg pár szem gumicukrot" stb. Mert ezek összeadódnak. Ezt szintén a kalóriaszámolásból tnaultam meg (de fontos, hogy nekem ezt edző állíja be és nagyon nem úgy és nem annyit eszem, mint amennyit az online számláló programok kisorsolnak. mindenkinek más az anyagcseréje, aktivitása, folyaédkfogyasztása)

Lehet, hogy ez egy kicsit kusza lett, most először írom le bárkinek a történetem. A lényeg, hogy elhatározás, kitartás és étkezés, utána a sport és szeresd amit csinálsz, váljon napi rutinná. Remélem, hogy belőled is a tesiórákon sarokban megbújó lányból (ha ilyen voltál) oylan ember lesz, aki minden sportolási alkalmat izgatottan vár. És ne feledd, az eredmények csalókák, először gyrosna jönnek, de utána muszáj kitartani.

(instagramon megkereshetsz healthy_what_i_eat néven, szívesen beszélgetek veled erről, ha szeretnél és inspirációt is találhatsz egészséges, pofonegyszerű receptekhez)

22L