Ha anyám is és apám is erősen túlsúlyos, nekem attól még van esélyem kevésbé "hízékonynak" lenni?

A szuleid etrendjeben van a hiba, azert koverek. Ha hizekony is vagy, az nem azt jelenti, hogy normalis etkezes mellett ha megeszel nyaron ket vodor fagyit, akkor oszre 110 kilo leszel. Nyilvan ahogy oregszel, jobban oda kell figyelni, de sosem ugy mukodik a dolog, hogy PAFF hirtelen rajtad van +50 kilo, mert nem csak salatan es vizen elsz.

Nagyon sok, foleg idosebb ember akkor mondja, hogy jollakott egy etkezesnel, amikor mar kipukkad a kajatol es gombolja szet a nadragjat, mert szorit... Gondolom a szuleid is hasonloak.

Szia! Pár héttel ezelőtt olvastam a kérdésedet, a gondolataidat, és most értem el oda, hogy válaszolni tudok neked.

A kérdésed az volt, hogy el tudod-e kerülni a szüleid mintáját. Szerintem igen. Azt mondják, hogy az ember életét 50%-ban a genetika, 40%-ban a szabad akarat, és 10%-ban a szerencse határozza meg. (utoljára ezt Ken Robinson 'Elemedben vagy?' című könyvében olvastam.)

Az 50% genetika soknak tűnik, de ha azt nézzük, hogy közel a másik felében mi döntjük el, hogy mit kezdünk az életünkkel, optimizmusra ad okot.

A szüleidtől tudat alatt vettél át gondolatokat, viselkedésmintákat, szokásokat. A gyerek így tanul. Így azokat a mintákat is magadba szívtad, amik őket odáig vezették, hogy el legyenek hízva (hacsak nincsenek egészségügyi problémáik, mert akkor a kérdés összetettebb).

Viszont függetlenül attól, hogy milyen mintáid, szokásaid, öröklött hajlamaid vannak, a szabad akarat képessége a kezedben van. A döntés képessége. Ha eldöntöd, hogy te nem fogod a szüleid példáját követni, akkor bár próbára lesz téve az elhatározásod, képes leszel másként cselekedni, mint ők.

Érdekes volt olvasni, ahogyan gyerekként a magad kis egyszerű eszközeivel igyekeztél a szüleidnek segíteni. Többször hallottam már erről a jelenségről, hogy a gyerekek az elhízott szülő ellen tiltakozva éppen a fordítottját csinálja, amit ő (ők): nem eszik, ezzel hívva fel a figyelmet arra -tudattalanul-, hogy az ősök valamit nem jól csinálnak. A tapasztalataim azt mutatják, hogy a gyerekek egyfajta tükrei a családnak; és szerintem te tiltakozásul, figyelemlfelkeltésképpen nem ettél anno.

Most már felnőttebb vagy, ha jól olvastam a soraid közt.

Innentől érdemes figyelned, mert minél inkább nem tettél tudatos lépéseket afelé, hogy más étkezési szokásokat alakíts ki magadban, mint a szüleid, annál nehezebb lesz az idő múlásával változtatnod magadon.

Persze az is lehet, hogy a genetikádban nem az áll, hogy te hízásra hajlamos vagy, és neked ezért nem kell aggódnod. Viszont ha valaki el van hízva, amögött lelki gátak vannak. Fel nem oldott konfliktusok. És nem kell ahhoz elhízva lenni, hogy az ember evészavarban szenvedjen. Az okokat érdemes feltárni, azokon dolgozni, hogy miért van valakinek folyamatos késztetése arra, hogy egyen.

Remélem, hogy megtalálod azokat az információkat, amik segítenek téged abban, hogy másként cselekedj az étkezés terén, mint a szüleid!

Ha úgy érzed, hogy ez, vagy bármilyen más lelki dolog túlnő rajtad, és hiába próbálkozol, nem jutsz előre, azt ajánlom, hogy keress egy embert, akivel ki tudod beszélni a benned lévő dolgokat (egy pszichológust). Egy ilyen szakember ugyanis meg tudja adni az embernek azt, amit a legtöbben éhezünk: a figyelmet. A figyelem pedig gyógyítja a sebeket, amiket gyerekkorunkban elszenvedtünk, és amik miatt fals megküzdési mintákat alakítottunk ki magunkban- legyen az a dohányzás, a cuccozás, vagy akár a kóros evés.

Kissé hosszúra sikerült a gondolatmenetem, de remélem, hogy tudsz belőle profitálni. A legjobbakat neked!

Ui.: olvass a témában. Kiváló írások vannak, amik segíthetnek téged a megértésben. Például ajánlom figyelmedbe Roy F. Baumeister & John Tierney 'Akaraterő' című könyvét.

Üdv: sun