Mit ronthatok el, ha mindennap edzek/sportolok legalább 1-1,5 órát de a combomon mégis van narancsbőr?

A legegyszerűbb, ha elengeded. A narancsbőr genetika, a nők 90%-ának van. Nincs valóban, 100%-osan hatásos kezelés ellene.

A mozgás, sok víz, kevés cukor, kevés só segít. Vagyis, inkább úgy mondom, hogy a fordítottjával ronthatsz rajta.

Én is ilyen nyomorult kötőszövettel/hormonrendszerrel vagyok megáldva...

48 kilósan is volt, azután évekig súlyzózással, fegyelmezett kajálással, szuper testtel, a fenekemen, hasamon! is ott volt.

Egész egyszerűen ilyen nyomorult a genetikánk.

Azt azért megfigyeltem, hogy a fogamzásgátló használata ront a helyzete.

De! a 12 éves fiamon is van! Átlag testalkat, de a feneke, hasa narancsbőrös.

Vannak amúgy szuper kezelések, de szerintem ezek csak akkor érnek valamit, ha rendszeresen legalább hetente csinalják, plusz fegyelmezetten kajálsz és sportolsz, tehát csak a kis maradékot kell eltüntetni.

Aki egészséges, és azt gondolja magáról, hogy "nyomorult kötőszövettel meg genetikával van megáldva" hasznos lenne ha elgondolkodna, mi fontos számára az életben és mi nem.

Persze ha valaki olyan szerencsés, hogy a narancsbőr a leglényegesebb problémája, akkor neki nyilván ez is szörnyű. Viszont sokat segít, ha megpróbálja a dolgot egy skálán elhelyezni a borzasztó dolgok rangsorában.

Én vagyok a "nyomorult kötőszövetes"...

Nagyokos demagóg tanácsadónak üzenem, gondolkozzon el mielőtt észt oszt, hogy kinek teszi, így ismeretlenül.

Fél vesével élek, mert rák miatt kivették, nem tudok menni kontrollra, mert a rohaďékok leállítottak mindent, ami nem sürgős!

Autoimmun pajzsmirigy alulműködésem is van, ennek is már rég esedékes a kontrollja, de ez sem lehet, mert nem sürgős.

Tehát valóban a sęggem narancsbőrössége a legnagyobb problémám az életben...

De nő vagyok és amíg el nem tesz a jelenlegi egészségügyi korlátozás láb alól, addig szeretném is annak érezni magam.

Iďióta!!!

Túl kritikus vagy magaddal. Egy kis narancsbőr nem számít!

Ennyi mozgás mellett tutira nem vagy elhízva, az a kis zsírka elfér. Gondolj arra, hogy ha nem lenne, akkor valószínűleg napokra lennél az éhenhalástól. Ha van egy kis zsír (most nem a nagy túlsúlya gondolok) a testeden, az arról árulkodik, hogy van mit enned. Emberek millióinak nem jut ennyi.

Én úgy szerettem meg a zsírkáimat, hogy egyszer leadtam őket. (Rossz anyagi körülmények + stressz) Életemben olyan nyomorultul nem éreztem magam mint akkor. Nem az éhség volt a legrosszabb, az kb egy hónap alatt elmúlt, hanem a fáradtság, az hogy nem tudtam gondolkodni, és nem is láttam rendesen.