Hogy legyen elég kitartásom lefogyni, ha az életben az egyetlen örömöm az evés maradt?

Nem amiatt aggódnék ilyen esetben, hogy az evés az egyetlen örömszerző tevékenység, hanem hogy ha az illetőnek ilyen rossz az általános lelkiállapota, ami ide vezetett, az mindenféle elhatározásban, tervek megvalósításában akadályozni fogja, tehát mindenképp tenni kell valamit ezen a téren, hogy sikeresen tudja kézben tartani az életét és így fogyni.

Önmagában amit írsz, még nem lenne gond. A fogyás pont hogy nagyobb odafigyelést igényel az étkezésekre, legalábbis nálam. Összességében több örömöm van benne így. Már örülök neki mikor eltervezem, mikor bogarászom a munkahelyi menzán a menüt, hogy mit válasszak (nálunk nagyon jó opcióik vannak fogyáshoz is). Ha én készítem az ételt, akkor is előre örülök, hogy ezeket fogom megenni.

A zabálás meg a mértéktelen édességevés számomra nem öröm, legfeljebb néhány pillanatig, amíg a számba kerül az étel, de utána jó ideig szenvedek a mellékhatásoktól, feszülő gyomortól, fejfájástól a vércukor-ingadozás miatt.

Menj el pszichológushoz!

Minden fejben dől el. Ha nincs elég kitartásod, akkor nem akarod eléggé elérni azt a célt, tehát, akkor az a valami nem is a célod, mivel az emberek a céljukért küzdeni szoktak.

" kérdés a kitartásra vonatkozik, nem más örömszerző tevékenységek megtalálására"

Az az ironikus ebben, hogy az egyik legjobb megoldást te magad írod le, majd előre elveted. Gratulálok, ügyi vagy