Mi volt a legbántóbb megszólalás a súlyotokra,testetekre mástól mielőtt elkezdtétek a fogyókúrát?

Amikor valaki azt mondta nekem, miután már leadtam a súlyfeleslegem felét, hogy "végre nem nézel ki úgy, mint egy bálna"... hát mit ne mondjak, nem esett jól. Amikor valaki avval jön, hogy "látom, hogy fogytál", vagy ilyennel jön, azt szeretem. Szóval na, azt nem veszem negatívként, mert na, tudom, hogy rám fér(t) a fogyás, és én ezt pozitívumként könyvelem el, hogy na, látják, hogy fogytam. Viszont amikor valaki konkrétan azt hangsúlyozza ki, hogy azelőtt milyen rosszul néztem ki... hát az nyilván nem esik jól. Mert lehet, hogy már nem nézek ki úgy, mint akkor, már jobban nézek ki, mint anno, de attól még az is én voltam, és fáj, ha valaki kihangsúlyozza, hogy mennyire rosszul néztem ki anno... így sincs önbizalmam, nem kell még rásegíteni.

Avval, amit csinálok, avval elégedett vagyok, meg büszke is vagyok magamra. Vagyis mozgok, egészségesen étkezem, jól megy a fogyásom, kb. 2022 elejére már a célom körül leszek, aminek nagyon örülök, és előre várom már, hogy ott lássam a mérlegen azt a számot, amit célul tűztem ki magam előtt. Izgatott vagyok. Megelégedve még nem vagyok magammal, a testemmel, főleg az arcommal nem vagyok megelégedve, nagyon remélem, hogy onnan is vesztek egy kis zsírt, mert olyan pufinak látom az arcom, hogy az csak na. De na, bízok benne, hogy mire elérem a célomat, már meg leszek elégedve magammal. Nagyon sokáig voltam elhízott, újdonság lesz majd normál alkatúnak lenni. :)

Engem végig bántottak az általános iskolától a középsuli végéig a vékony alkatom - és a testemhez képest sűrű, nagy hajam, nagy fejem miatt...

Nagyon tönkretettek lelkileg a beszólások...

Eleinte még így is piszkáltak, hogy a fejem 50 kiló a testem 40...

Aztán, kopasz lettem, kigyúrtam magam! Azóta irigyek a testemet, és sok kedves szót kapok, hogy milyen jó testem lett!

" Te nem is vagy emberi lény." "Ha lefogynál , tudnànak szeretni."

Ezt az egyik szülőm mondta, és ez fájt a legjobban.

Sok évig bánatomban ettem, kajafüggő lettem, minden bántással egyre mélyebbre süllyedtem.

Aztán elegem lett, lefogytam, már nem foglalkozom mások véleményével, és tudom mennyit érek, nem az épp aktuális testsúlyom határozza meg az emberi mibenlétemet.

Nemrég találkoztunk teljesen véletlenül, azzal aki azt a dolgot mondta nekem. Alig ismert fel, dumáltunk pár percet, majd elköszönéskor azt mondta vigyázzak magamra, és hogy szeret.

Én megmondtam neki, hogy az érzés nem kölcsönös, és nincs szükségem ilyen ember kamu " szeretetére". Remélem többet nem találkozunk. Aztán otthagytam.

A külsőm továbbra se érdekel, kizárólag az egészségem miatt fogytam le, mert már nagyon megviselt a felesleg.