Elhízottként sok sértést kaptál? Ez mennyire motivál vagy motivált a fogyásban?

Bocs, de úgy olvastam elsőre, hogy sok sertést kaptál.😄

Mondom ez tényleg durva.

Fura volt, inkább azért sértegettek a súlyommal kapcsolatban mert alapból utáltak. Volt egy másik kövér osztálytársam akit szerettek és őt nem baszogatták.

A családom nem sértegettek.

Rengeteget. Családtól, ismerősöktől,anno a suliban, munkahelyről, idegenektől. Nem telt el úgy 1 hét, hogy ne kaptam volna valamit. Dagadt, tehén, bálna, zsírdisznó, undorító, gusztustalan, " nem is vagy emberi lény", "ha így néznék ki megölném magam a helyedben", és ehhez hasonlók.

Kb 10 éves korom körül kezdtem el hízni, azóta kaptam ezeket. 14 és 33 éves korom között többször lefogytam 20-30 kilót de sose tudtam megtartani mert egyszerűen nem tudtam mi lenne jó nekem, folyton azt kaptam hogy egyek nagyon keveset, de az éhezést, koplalást egyszerűen nem bírtam sokáig. Így sokat ingadozott a súlyom az évek alatt, és egy-egy fogyás után rohamtempóban híztam vissza, mindig többet mint amit lefogytam előzőleg. 100kilóról indult ez a kálvária, és végül több fogyás- hízás periódus után 170kilón kötöttem ki. Voltak évek amikor minden reményt elvesztettem hogy valaha lefogyhatok és feladtam. Az utolsó 20 kg akkor jött fel.

Egy idő után már azzal se fogytam egyébként, hogy keveset ettem és mozogtam.

Elmentem orvoshoz, ott kiderült hogy egyebek mellett anyagcserebetegségem van. Sok utánajárás után ennek a betegségnek megfelelő speciális diétával életmódot váltottam, odafigyelek hogy MIT eszem, de nem éhezem, rendszeresen mozgok is persze és lefogytam 3 év alatt 103 kilót. 170- ről - 67kilóra.

Ez már egészséges súly számomra, a magasságomhoz. De a mai napig kapok nálam vékonyabbaktól "dagadt" és hasonló megjegyzéseket, de pont leszarom😂 ezeken már csak nevetni tudok. Mivel tudom honnan indultam, milyen mèllyről küzdöttem fel magam, mennyit harcoltam ezért a 67 kilóért:) Így nem érdekel mások véleménye.

Mivel érzelmi evő is vagyok, engem csak lehúzott az ilyesmi, így szomorúságomban is ettem, amikor beszólt valaki. Az ételtől pár percre jobban éreztem magam. Aztán meg bűntudatom lett.

De már nagyon régóta nem érdekel ki mit mond rám. Látom a centit, látom a mérleget, látom a testtömegindexet. Rendszeresen ellenőrzök. Amíg ezek szerint rendben vagyok, nem érdekel senki dumája:)

Én amúgy sem a külsőm vagy mások miatt fogytam le, hanem az egészségemért, és mert találtam egy olyan utat a táplálkozásban amit élvezek, szeretek, nem a koplalásról szól és élethosszig tartani tudom. És hosszú évek után visszataláltam a mozgás szeretetéhez is.