Nem tudok lefogyni, mit kezdjek magammal?

Először is szeretném leszögezni, hogy nem az elméleti résszel van a baj. Tudom hogy mennyit kéne ennem, miből, nagyon jó dietetikussal volt dolgom. A probléma a fizikai síkon túlmegy.

Heti legalább 3x edzek (rúdtánc, saját súlyos köredzés szerűség vagy futás, ahol rövid távot intenzíven lefutok, utána picit erősítek, nyújtok), ezeket élvezem is.

DE...

Tegyük fel lefogyok valamennyit, mondjuk egy hónap alatt. Hetente mérem, látom hogy egyre lassul. Tudom hogy ez normális (egyébként eü-s vagyok, vagyis leszek ha meglesz a diploma, szóval elvileg nem kéne hogy gondot okozzon a saját egészségem menedzselése). 1 hónap után stagnálni kezdek, vagy épp fel is szedek valamennyit (tudom, lehet hogy izom, mert ilyenkor arra is törekszem, hogy még 1-2 edzést rátegyek). Minden falatot számolok (igen, a zsírt is amivel sütök-főzök).

Azt is tudom hogy teljesen normális ez a folyamat, hogy nem olvadnak a kilók (főleg hogy kezdődő IR-em is van), és legyek türelmes.

Viszont ilyenkor előtörnek belőlem nagyon rossz érzések (hozzátartozik hogy 2 éve depresszióban szenvedek, mármint nem "kis depi", hanem diagnosztizálva vagyok).

Egyrészt megvontam magamtól az egyetlen dolgot ami bármikor velem van és megnyugtat (vagy épp felpörget), segít koncentrálni, kb szuperembernek érzem magam, ha azt eszem amit épp jónak gondolok (pl: "Milyen vizsga?! Hagyjuk már, bekávéztam, megettem a jó kis rituális reggelim, itt már baj nem történhet. Miért, ti izgultok?"). És ezt vegyem el magamtól, miért is cserébe?...

A másik, hogy reménytelennek érzem magam. Ilyen genetikával sajnos egész életemben oda kell figyelnem, és sosem leszek olyan igazán csinos-vékony, max nem nagyon dagadt. Egész életemben ott lesz az a stressz, hogy nem ehetek akármit, ráadásul ahogy öregedni fogok egyre rosszabb lesz, egyre jobban kell figyelnem és egyre kevesebb szabadságot engedhetek meg magamnak, mert ez az anyagcsere jelentősen gyorsulni nem fog, inkább lassul. Elszomorodok, ha belegondolok hogy az egyetlen dolgot ami a rengeteg kötelesség mellett ad egy kis kikapcsolódást, életem hátralévő részében komolyan be kell szabályoznom, vagy különben rohadt gusztustalanul fogok kinézni, vagy ami mégrosszabb, nagyon komoly betegségekkel fogok élni egészen korán.

Olyan mint egy soha véget nem érő szélmalomharc, mintha árral szemben úsznék, és legjobb esetben is csak azt tudnám elérni hogy egy helyben maradjak és ne sodorjon hátrafele, bármennyire is küzdök.

És nem tudok kijönni ebből, nem tudom kitől kéne segítséget kérnem.

Folyton olyanokat kapok hogy "egyél kisebb adagot", meg "ha kevesebb kalóriát eszel mint amit elégetsz fogyni fogsz, ez ilyen egyszerű". Mintha senki nem értené hogy mi a baj, és rettegek hogy idejekorán megölöm magam ezzel, de mégsem tudok leállni...