Mi az, ami a leginkább megnehezíti számotokra a fogyást vagy az életmódváltást?

"Annyira kívánom a finom ételeket és sütiket, tortákat, fagyikat, meg a jó habos kapucsínót, hogy ilyenkor az egész fogyókúrámat elcseszem, aztán kezdhetem elölről."

Ne FOGYÓKÚRÁZZ, hanem életmódváltásba kezdj. Akkor EHETSZ továbbra is finom életeket, sütiket, tortát, fagyit, vagy amit akarsz, csak oda kell figyelni a mennyiségre. Ha nem tiltod le pl a sütiket, akkor kibirod, hogy EGY vagy KÉT darabot eszel, nem egy tálcányit, és a fogyásodnak nem árt. Ugyanez érvényes a többi ételre is.

Ajjaj. Én már lefogytam, hosszú évek alatt, de Kisregényt tudnék írni mennyi minden okoz nehézséget számomra a mai napig is. Megpróbálom a lehető legrövidebben összefoglalni a legnagyobb problémákat.

A jóllakottság èrzetem nem működik rendesen. Egyszerűen nem èrzem mennyi a normális adag. Ha nem mérném az adagokat főtt kajából, ha nem nézném tudatosan a mennyiségeket mindenből, akkor fix, hogy még mindig túlenném magam.

Szélsőséges, rossz fogyási próbálkozások, és ezek következményei. Pl az iskolai doki javasolta anno a 14 èves, 175 centis, 100kilós ènemnek, hogy 1000 kalória/ nap. Hát mondanom se kell, nettó koplalás, állandó èhsèg gyomorkorgás, fájdalom, szèdülès, hányinger, hajhullás, fáradtság, majd képtelen voltam tovább csinálni és feladtam. Amúgy ekkor kerültem a legközelebb a normál súlyomhoz, 75kg voltam, csak közben meg egy kalap szarkènt èreztem magam.

Jojóeffektus nyilván játszott, nagyobbra híztam mint eredetileg voltam. Mindez többször megvolt, valamivel magasabb kalórián , de azt sem bírtam elviselni sokáig. Több jojóeffektus, mègtöbb plusz, mégtöbb csalódás stb stb.

Ennek folyománya volt az önostorozás, bűntudat, szomorúság, öngyűlölet, majd felfedeztem hogy az evés megnyugtat, doldoggá tesz, nem ítélkezik, vigasztal. És mi volt a kedvenc vigaszom? Az édességek🫣 Érzelmi evő lettem, és egyértelműen függőség is kialakult, lassan, észrevétlenül. Èvekig nem tudtam letenni😔 Sokszor próbáltam. Pár hètig /hónapig kibírtam, de aztán már nem bírtam tovább nèlküle ès feladtam. Újra és újra Visszaestem, megint falási rohamaim lettek, bűntudat, szomorúság, önvád, sosem fog sikerülni, nem érek semmit, nem szeret senki, szomorúság, vigaszkajálások... És ez egy ilyen ördögi kör, amiből borzasztóan nehéz kitörni, teljesen megeszi az ember lelkét.

Ahogy híztam, a mozgás egyre fájdalmasabb lett, így ahogy lehetett kerültem, utáltam. Volt hogy edzőterembe is elmentem, de kiröhögtek, gúnyolódtak, meg röfögtek nekem. Inkább otthagytam. Elég szar volt azok nélkül is.

Aztán 7 éve észrevettem, hogy egyre rosszabbul kezdtem érezni magam. Úgy èreztem, a testem azt jelzi a tünetekkel, hogy ha nem most változtatok vèglegesen, akkor már nem fogok sokáig èlni.

Ezúttal viszont, mivel a korábbi próbálkozások kudarcba fulladtak, valami más utat kellett keresnem. Több napig csak gondolkodtam ezen. És akármilyen furán hangzik, ehhez az egyik kiindulópont részben az volt, hogy mi az ami eddig nem vált be hosszútávon😂 szóval ha más nem is, de ennyi haszna volt. pl a koplalás, a szélsőséges tiltólisták, vagy olyan kaják erőltetése amiket egyszerűen nem szeretek.

Másrészt pedig az is segített, hogy egyèbkènt kiderült hogy anyagcsere betegsègem van, így ebben az irányban is kutakodtam. Találtam is egy olyan utat, ami szimpatikusnak tűnt.

Elkezdtem csinálni. Kialakítani egy olyan diètás èletmódot magamnak, ami kezdetektől arra irányult, hogy èletem vègèig tartani tudjam. Nem érdekelt hogy xy hülyeségnek tartotta, nem érdekelt hogy xyz szerint gyorsabban kellene fogynom annyi felesleggel és túl sokat zabálok. Leszartam mindenkit aki el akart bizonytalanítani, mert pár hêt után, miután az erős elvonási tüneteim elmúltak, sokkal jobban éreztem magam.

4 év alatt lefogytam, azóta tartom. Mozogni még mindig nem szeretek😂 meló után hazaérve legszívesebben leülnék sorozatozni a laptop elé de ezt nem lehet. Mozgás nélkül nem megy nekem. De, legalább találtam egy sportot ami könnyebbè teszi a dolgot, mert közben nem igazán èrzem a súlyomat, ami bár már normális, akkor is nyűg számomra. 😂

És igen. Számomra a kajaszámolgatás, a mèricskèlès, az odafigyelès, a sok lemondás, ( mert ez akkor is lemondás, hiszen messze nem ehetek annyit amennyi jólesne), a kènyszermozgás, mèg mindig nehèz, ès mèg mindig nagy teher számomra, csak már máskèpp, mint amikor magamon cipeltem.

Jól érzem magam az evéstől. Boldog vagyok tőle. Minden héten azt várom legjobban, hogy elmenjek a bellozzóba vagy a pad thaiba enni valamit.

Ha ahhoz van kedvem, megeszek egy egész zacskó csipszet. Nem fogok erről lemondani. Ugrabugrálni sem szeretek, utálom a salátákat. Szeretek sütit enni és nem fogom magam éheztetni, hogy utána a dupláját szedjem vissza

Meg hogy egész életemben számoljam a kalóriákat. Biztos nem. Inkább meghalok negyven előtt. 🤷🏼‍♀️

33-as: pont hogy fordítva ülsz a lovon. Megfelelö módszerrel = kalóriaszámolással - eheted, amit akarsz és NEM fogsz elhízni.

Mellesleg ha nem számolod a kalóriákat, hanem ész nélkül zabálsz, akkor NEM halsz meg 40 éves korod elött, csak roncs leszel, és úgy nyüglödsz meg szenvedsz 60-70 éves korodig.