Fogyozó, vagy már súlytartó fórumozók, veletek is ilyen "kedves" a környezetetek?

Nagyon sok ember ilyen sajnos. Én az ilyeneket vagy kerülöm, vagy jól kiosztom, nem vagyok hajlandó eltűrni magam körül őket. Aki kedvel engem, és én viszont kedvelem, az ért abból, ha egyszer elmondom neki, hogy oké, egyszer beszólni jó móka , nevettünk, de utána nem szeretném az ilyen f@ szságokat hallgatni. Aki meg nem, az húzzon is el a sunyiba, mert nem vagyok kíváncsi rá, ennyi, és ezt simán meg is mondom az illető képébe.

Te is iktasd ki az életedből az ilyen "vészmadarakat", sokkal jobb lesz neked nélkülük.

Egyébként pedig gratulálok az elért eredményhez. :)

Nekem ilyenek nincsenek. Mindössze arról próbálnak egyesek meggyőzni, hogy ne fogyjak tovább (hát bocs, nekem 82 centis derékbőség nem az igazi, hájas hasam van), de az sem zavar. Ők mondhatják és gondolhatják, amit akarnak, hol befolyásol az engem? Mindig elég önfejű voltam, gondolom, ez segít. Az emberek már csak ilyenek, nem kell velük egyetérteni, de alapvető, hogy ne zavarjon minket ez, mert őket úgysem tudjuk megváltoztatni. Egyes esetekben vissza lehet szólni, máskor nem segít semmi, gondolom. De Te örülj annak, hogy sikerrel jártál és csinosabb, egészségesebb vagy...

Ha ismernélek, meg az ilyen ismerőseidet is, szívesen sokkolnám őket a diétámmal, hátha utána leszállnának rólad. Én sok zsírt eszem, ez a fő makrotápanyagom, ez fogyásra és egészség szempontjából igen jó, máshogy nem is tudnék lefogyni. S jópár ételcsoportot kizártam az életemből (maradt elég :)). Viszont senkinek a véleménye nem tud meghatni :)

Amikor sok évig vega voltam (ma sem bírnék minden héten húst enni, havi egyszer bőven elég, akkor sem akármilyet), akkor volt rokonoknál a téma minden alkalommal, hogy még mindig nem eszem húst...? Anyám azonnal felfogta, ők nem. Van ilyen. Őket nem tudod megváltoztatni, a saját fejedben, lelkedben kell elérned, hogy ne zavarjon a dolog.

Szocializáció kérdése, úgy beléjük lettek nevelve bizonyos gondolatok meg hozzáállás, hogy nem fogják egyhamar túltenni magukat rajta.

Én pl. kalóriát számlálok, és a nagymamám mindig kinevet, amikor látja, hogy lemérem a kaját, amit megeszek. Totális hülyeségnek tartja az egészet, legszívesebben folyton csak etetne, és - nem akar rosszat egyébként - úgy áll hozzám, mintha megbolondultam volna, hogy fogyni akarok. Na most a nagymamámról azt kell tudni, hogy van rajta testmagasságához képest 50-60 (ÖTVEN-HATVAN!) kiló súlyfelesleg, ami teljesen tönkreteszi az egészségét. És mégis.

Szerintem sok minden mást ezekkel az emberekkel nemigen lehet tenni, mint időt adni nekik - vitatkozni teljesen felesleges -, ha más nem, pár év múlva csak megunják a beszólásokat...

Az irígység beszél belőlük, egyszerűen képtelenek felfogni, hogy (valaki) TE képes voltál annyira összeszedni magad, annyi belső erőt, akaratot kifejteni, és képes voltál megcsinálni! Irígyek, mert tudják, hogy ők maguk erre nem lennének képesek!

Hagyd figyelmen kívül! Ne reagálj rá, ne szólj nekik vissza! Aki a "hogyan csináltad"-ot kérdezi, mondd meg neki a módszert, olvasson, nézzen utána a részleteknek és kész!

A környezet olyan, hogy széttéphet egy vadállat vagy lefejezhet egy másik ember.

Mi is a problémád? Nem tűnik túl vészesnek az életed az alapján amit leírtál, senki sem bánt tettlegességgel, ugye jól látom :)

1. Tipikus bunkó magyar mentalitás, mert nehogymá' valaki boldog és szép legyen a környezetemben, ha én nem vagyok az, meg amúgy is dögöljön meg a szomszéd tehene is.

2. Irigyek - ez főleg a nőkre jellemző, ahogy észrevettem.

3, Ne törődj velük, nem érdemlik meg. Ha látják, hogy nem veszed fel a piszkálódást, akkor előbb-utóbb abbahagyják.

Én úgy alakítottam a diétám, hogy a környezetemben ez ne legyen téma. Pl. hetente egyszer összegyűlik a család, van sütemény meg minden, nem húztam a szám, hogy nem kérek stb. (De más "társasági" alkalmakkor sem.) Úgy könyveltem el, hogy az a "csalónapom". Legfeljebb aznap meg másnap egy kicsit a szokásosnál is jobban odafigyeltem arra, mit eszem, és igyekeztem kompenzálni egy kicsit. Ha az ember fogyni akar 15-20 kg-t, az nem egy délután miatt fog kútba esni (hacsak nem "esik vissza" tőle)

Amúgy eddig fogytam 10 kg-t, én nem látom magamon, (na jó, egy kicsit érem a nadrágokon) van, aki megjegyezte, van, aki nem. Nem érdekel. Amúgy sem érdekel, mit mondanak mások a súlyomról és az alakomról, ez teljes mértékben magánügy. (Akkor sem érdekelt, mielőtt elkezdtem diétázni)

Ha van rajta sapka, azért, ha nincs, azért.

Tehetsz te bármit, ők mindenért be fognak szólni. Nekem osztálytársaim között voltak ilyenek, roppant idegesítő volt, főleg, hogy tudtam, ha azt tettem volna, amit mondtak, akkor az lett volna a baj.

Amit tehetsz, hogy rájuk se bagózol, talán egyszer majd megunják. Amíg reagálsz rájuk, megkapják a kívánt visszaigazolást.

Ha családtag csinálja az azért, mert úgy érzi mindig irányítani kell a gyereket meg anyáskodni felette. Ha pedig ismerős, osztálytárs, kolléga, stb, az meg csak csupa irigységből. Savanyú a szőlő, dicsérni nem fognak, nem alacsonyodnak le odáig, mert akkor el kellene ismerni az eredményeidet, és ez földbedöngölné az egójukat. Inkább támadnak a megjegyzéseikkel, tipikus emberi vonás.

Ne foglalkozz velük, bármit is mondanak, fejük tetejére is állhatnak, Te már felmutattál eredményt. És ez a lényeg. :) Te vagy a több, képes voltál változtatni az életeden, a külsődön, gratulálok hozzá!

Egy jó trükk, érts egyet velük. Ha azt mondják hogy nem fogytál, mondd azt, hát tényleg alig sikerült valami. Ha azt mondják úgyis visszaszeded, mondd azt valószínű, mert már felszedtem 2 kilót. Dobd oda nekik a műcsontot, hadd csámcsogjanak rajta. Adj nekik indokot a kárörvendésre, akkor békén hagynak. Elég ha Te tudod az igazságot :)

Ha bántanak, ne szólj, ne reagált rá!

Olyankor gondolj arra, hogy irígyek, mert van mit irígyelniük tőled, és minél inkább piszkálnak, annál inkább látják az eredményeidet!!!

Könyveld el dicséretként! :)))