Az anorexia/bulimia miért mentális betegség?

Mert alapból úgy indul ki, hogy

- le akarsz fogyni

- nem eszel, mert szar a környezet

...

Szóval eldöntöd, aztán már nem tudsz kiszállni belőle.

Mert általában valamilyen lelki, mentális probléma egy tüneteként jelenik meg, vagy az a kiváltója. Pl. önértékelési zavarok, valamilyen trauma.

Pl. anorexia esetében hallottam már azt, hogy az evést a legkönnyebb kontrollálni, nem kell hozzá semmi, így az ember azt érzi, hogy ha az étkezést képes kontrollálni, akkor az egész életét tudja irányítani.

Kóros túlsúly esetén hallottam azt, hogy valaki kvázi védőburokként akarta magát körülvenni a plusz kilókkal, azt akarta, hogy csúnya legyen, ne legyen kívánatos, persze tudat alatt, mert korábban molesztálták, és nem akart többet ilyet átélni.

De ha gondolod, olvass róla neten. Pl. itt: [link]

Mert szellemi fogyatékos az aki ilyet csinál.

Még ha lepontoznak is!!!

A szellemi fogyatékos teljesen mást jelent.

Ez inkább elmezavar, mintsem fogyaték. Főleg azért, mert képes meggyógyulni belőle a beteg. A fogyatékból nem tudsz meggyógyulni.

Az igazság az, hogy nem feltétlenül mentális betegség. ha a diétázás indukálta. Csupán egy alultáplált állapot, ahol az agy (hypothalamus) különböző reakciókkal válaszol a megvonásra.

Ugyanakkor mentális betegség, mert rányomja bélyegét az ember személyiségére, életére, viselkedésére, kapcsolataira, mert teljesen megváltozik az életszemlélete.

Az emberek közül sokan azt hiszik (mint itt is volt egy tudatlan...), hogy pl. az anorexia felső középosztálybeli vagy arisztokrata betegség, és csak a külsőségekről szól. Habár a "módszerei" egy evészavarosnak a gyakorlati, külsőleges dolgokhoz kapcsolódnak, cseppet sem kivételes, különleges, elit betegség!!! BÁRKINÉL megjelenhet, BÁRMILYEN méretben, nemben, korban, kultúrában, függetlenül attól, hogy látszik-e kívülről az illetőn vagy sem! Annyira örülnék, ha végre nem általánosítanánk, és hinnék azt sokan, hogy az illető maga választja. Mintha bárki is tönkre akarná tenni az életét szándékosan... Mindenki csak boldog akar lenni. Az evészavarosoknál sincs másképp. Annyira erős a diéta-kultúra a modern társadalmunkban, hogy azt hisszük, csak akkor vihetjük valamire és vagyunk szerethetők, ha X módon nézünk ki, vékonyak, karcsúak, zsírmentesek, narancsbőrmentesek vagyunk, nem eszünk semmi egészségtelent, minden nap edzünk a konditeremben és mindenféle katyvaszokkal tömjük magunkat, mert "a vitaminok fontosak". Az egész úgy ahogy van, el van cseszve.

Mielőtt bárki ítélkezne valaki fölött, amiért kialakult nála egy SZORONGÁSOS zavar, jó lenne, ha végre belegondolnának, hogy minden ötödik ember Magyarországon valamilyen mentális betegséggel küzd, és hazánkban a MÁSODIK leggyakoribb az öngyilkosság!

Felteszem ez nem csak az illető személy hibája... érdekes módon bizonyos országokban szinte alig fordul elő evészavar? Vajon miért?

Édes istenem, a MENTÁLIS BETEGSÉGEKET NEM VÁLASZTJA SENKI!

És valóban függőséget okoz. Mert az agyban egy kémiai reakciót indít be, s a hormonok felborulásával együtt olyan ingertársításokat hoznak létre az új szokások, amik automatikus reflexszé válnak. (Pl. ha eszik, ideges lesz, nem eszik ha szorong, meghánytatja magát, ha úgy érzi, sokat evet stb.)

Az emberi hülyeség fájdalmas. Gondolkozz, mielőtt egy olyan betegségről írsz valamit, amiről nem tudsz semmit!

Keressetek rá a Minnesota Éhezési Kísérletre!