Miért kezdtél el fogyózni?

Nem jött fel rám az a gatya sem, amit két hónappal előtte vettem. Ha belenéztem a tükörbe a sírás kerülgetett. Nyáron majd' megsültem mindig, mert egy rövidujjút se mertem felvenni olyan ronda, löttyedt és hájas volt a karom, hogy a combomról ne is beszéljünk. Nem csak egy kis narancsbőröm volt, hanem egy egész narancsliget.

Arra gondoltam, hogy tényleg így akarom tölteni a fiatal éveimet? Rejtőzködve, takargatva magam, kihagyni egy csomó klassz dolgot a súlyom és az ebből fakadó önértékelési gondjaim miatt?

Mindennek egy éve már. Leadtam húsz kilót, életem formájában vagyok, és most először várom a nyarat, mert tudom, hogy végre fel merem majd venni azokat a bikiniket és ruhácskákat amiket mindig is akartam. Könnyű volt? Nem. Sokszor fel akartam adni? Igen. Megérte? 1000%-osan igen.

23/L

Csuda tudja, de olvasgattam az egészséges táplálkozásról s kicsit jobban megvilágosodtam (mert pl. az iskolában nem tanítják és másutt sem kap nagy szerepet)... Életmódot váltottam s gondoltam, ha már jobban értek a saját helyes táplálkozásomhoz (mert nem mindenkinek jó ugyanaz), akkor már azzal a cirka 30 kiló felesleggel is kéne kezdeni valamit... Addig is egészségtudatos voltam és bőven bevittem, amit kellett (sajna sokkal többet is), de nem tudtam, hogy tudnék fogyni, az nekem nem ment csak úgy, az éhezés pedig nem az én világom (éhezés itt az, ha éhes vagyok, akkor is, ha 2000+ kcalt eszem). Aztán fejembe vettem, hogy izmosodom is, pláne le kell szálkásítanom...

Úgyhogy több okom is volt nekivágni. Az egészségtudatosság és az élvezetek mindig topon voltak, maga a fogyás, miután már nem voltam kövér, sokkal kevésbé volt fontos és a mozgás sem ment olyan jól, de nem adom fel.

Nem nevezném fogyózásnak, inkább életmódváltásnak, amit megpróbálok szálkásítássá tenni, aztán vagy sikerül, vagy nem.

73 kg 160 centihez. Nekem ez volt a fő indok, maga a szám, illetve legbelül nem éreztem azt, hogy nekem úgy kell kinéznem, mint ahogy., Kérdéseket tettem fel magamnak és mivel én eszek össze-vissza ,én fekszek napokat tv előtt ágyban, csak én tudok válaszolni magamnak, hogy miért kell ennem még egy adag "nemtudom mit", ha elvileg egy adag is elég ahhoz , hogy létezzek (vagy fél :D ) Miért egyek süteményt, csokit? édességhiány? gyümölcs is édes..stb.

Maximálisan megérte az életmódváltás. 5 éve nem ettem csokit , süteményt, semmit. és nem is hiányzik. !

47 kg-ra fogytam, de évek óta tartom már 50-51 kg-ot. (:

Mert minden ruhában félidős terhesnek éreztem magam és volt olyan farmer, amibe belepréseltem magam, aztán szétszakadt a fenekemen. :/

Mikor ültem és lenéztem a hasamra Micimackónak láttam magam.

A narancsbőrről nem is beszélve.

Mikor a párommal megismerkedtünk 10 kilóval voltam kevesebb. Ő sosem látta rajtam, hogy híztam, legalábbis tagadta. Aztán egyszercsak nem kívánt már úgy és az anyjáék előtt is beégetett többször keményen. Nagyon megalázó volt.Ő elég sokat hízott, kigyúrtból apahasú lett mégsem ítéltem meg emiatt soha. Az apja is beszólt még bónuszként többször is.

Mikor egy-egy edzésen majdnem meghalok ezekre szoktam gondolni. A fenekem és a hasam sokkal kisebb, az önbecsülésem egyre nagyobb. Már azon is elgondolkodtam kell-e ilyen férfi az életembe.

Nem volt sok feleslegem, csak 162 centisen 63 kiló is sok. Már csak 3 kiló választ el a top formától. 😊💪

nem mért le a mérleg

nem kaptam magamra ruhákat

lépcsőn nehéz volt felmenni

stb

sok minden lehetett ami miatt elkezdtem, de akkor amikor kitaláltam, hogy lefogyok nem volt semmi ilyen asszem a fejemben, csak igy simán magamba kimondta hogy “elég lefogyok” és puff lefogytam. (a puff már lassan 2 éve tartó fogyást akar jelenteni)

14 éves lehettem amikor 62 kg-t mutatott a mérleg és megijedtem. Egyik napról a másikra kezdtem el egészségesen enni és edzeni. Szépen, lassan, lementek a kilók, így az évet 53 kg-val zártam és azóta tartom a súlyom.

17/L

Rajtam 15 kiló felesleg volt a legtöbb 2015-ben . A motivációm abszolút nem pozitív és követendő példa,én mások miatt kezdtem bele. Persze engem is zavart,de lusta voltam tenni ellene. Ellenben a környezetemből folyamatosan érkeztek a kedvesebbnél kedvesebb megjegyzések,töltött galamb, "van mit fogni rajta" stb .

Az akkori barátom (aki szintén nem volt egy kisdarab ember) kiment külföldre pár hónapra ,és elhatároztam,hogy mire visszajön nem leszek töltött galamb,és nem hagyom többet megalázni magam . Így is lett. Mire visszajött -15 kiló,ájuldozás,hűledezés ,aztán kidobtam :D

Azóta nagyon megszerettem ezt az életformát,egyre jobb és jobb akarok lenni ,izmosabb,erősebb,kitartóbb . Más emberek véleménye már nem érdekel ..