Kísértés? Önuralom?

No igen, ha valakinek működik a gyors étel is, az megoldhatja, hogy magának percek alatt főz. Ma már nekem egy rántotta is tökéletes ebéd, de szerencsére általában meg tudjuk enni ugyanazt.

Kenyér, csoki, azokat valószínűleg úgyis veszitek (mi speciel magunk készítjük, mindenkinek másmilyet), nem tudom, milyen főtt ételeket esztek, de pl. a rántásbeli fehér liszt lecserélését még én sem érezném ki zavaróan, pedig érzékeny vagyok az ilyesmire (illetve én a keményítőre, szóval ha gabonával van helyettesítve, az nem tűnne fel). Nem mintha pár gramm fehér liszt bármi gondot okozna az eleve gluténos diétákban. A nagyobb mennyiség már más, de max. az egyik ember galuskával eszi a pörköltet, a másik pedig valami egyébbel, amit 1 perc munkával hozott létre (rizs, nyers zöldségm, de a saját speckó kenyerét is eheti, amit megvesz a boltban).

A kísértés nehéz, de ha nem tudod kiiktatni, le kell kezelned. Én nem állok ellen a kísértésnek, viszont egészségtudatos vagyok. Egyik napról a másikra nem tekintettem ételnek a kenyeret és a cukros dolgokat, nem volt semmi kísértés. Plusz az is fontos, hogy még jobb ételeket ettem, mint korábban. Jobban is éreztem magamat, ez azért komoly motiváció egy hedonistánál ;)

Konkrétumok nélkül nem tudok konkrét tanácsokat adni, nem ismerem az étrendedet és a családodét sem. Van akkora különbség, hogy nem lehet közös nevezőre hozni, de általában meg lehet oldani, hogy mindenki ugyanazt egye, legfeljebb a köret vagy a feltét más (de minimális pluszmunkával) vagy a nagyobb kalóriaigényű és édesszájú még betol utána egy csomó sütit...

Anyagilag miért megterhelőbb kétfélét főzni? Ezt nem igazán értem, számomra elég logikátlan.