Akik mindig aktívan és komolyan figyelnek az alakjukra, azok folyamatosan úgy érzik, hogy egy pokol az életük?

Saját tapasztalat nélkül írom, ugorj, ha ez gond.

Van, akinek az evés szimpla kötelező dolog, amivel működik és semmi nehézséget nem lát benne, hogy akár mindig ugyanazt a jól összeállított ételt egye, max. kis változtatásokkal, semmi édesség (van, aki eleve nem szereti az édességet s van, aki eleve nem szeret enni, csak teszi, mert kell), tiszta étkezés, sőt számolás.

S van, aki súlytartáskor és enyhe hízáskor is szenved, hogy nem eheti azt és annyit, amennyit szeretne...

Számít, hogy mennyire hedonista az ember, milyen jó az étrendje, mekkora a kalóriaigénye (jól tud-e vele lakni), mennyire vékony s mennyi izma van (bizonyos szinten tényleg brutális, pl. nehéz lehet megtartani 42 kilót kevés mozgással és nem gyors anyagcserével, ha amúgy az ember szeret enni és nehezen lakik jól).

Akinek nagy kalóriaigénye van, az általában könnyebb helyzetben van.

Én figyelek, sportolok, de nekem ez nem pokol.

Sosem voltam kövér, mindig sportoltam, mindig jó kajákat ettem.

Nálam ez életforma, nem probléma.

Viszont tény, hogy az örökké sikertelenül fogyózó, vagy lusta, vagy fegyelmezetlen emberek ezt el sem tudják képzelni, és azt hiszik hazudok vagy ilyesmi.