Van itt más örök diétázó, aki csodálkozik, hogy valaki egyszer eldönti, hogy lefogy, és meg is csinálja?

Az a baj, hogy te "örök diétázó" vagy. Azaz így kezeled magad.

Amint belátod, hogy a mostani életmódod és étrended tette ezt veled, és örökre másképpen kell enned és mozognod, ha másik testet akarsz, rögtön más lesz minden.

De amíg te "diétázó" vagy, aki várja a csodát, azaz élete és teste elszenvedője, addig minden így is marad.

Amint elfogadod, hogy te vagy az oka a testednek, rájössz, hogy meg is tudod változtatni. Nekem több, mint 10 évvel ezelőtt sikerült. És rájöttem, hogy előtte egyszerűen a lustaság húzott le, én meg hagytam.

Mert mindig könnyeb nagyokat enni és kövérnek lenni, még ha lelkileg néha nagyon rossz érzés is, mint állandóan figyelni, sportolni, stb. Az nehezebb. Sokkal.

A jó hír, hogy egyre könnyebb. És egy idő után már nem is érted, hogy lehettél olyan lusta, mint most vagy.

Egy ex sortstársad.

Én nem csodálkozom, tudom, hogy nem mindenkinek egyformán nehéz ez (az durva, hogy nekem tök könnyű volt sok kilón át, majd hirtelen majdnem lehetetlenné nehezedett, hiába az extra erőfeszítés. ez zavaró, de ilyen az élet).

Engem aztán nem húz le az, hogy másoknak sikerül valami. Tudom, mivel tudnám elérni a célom, de én nem sanyargatom magam (ami másnak könnyed, élvezetes fogyás, az nekem simán sanyargatás), más nehézségeim is vannak, így ez kicsit lassabban megy. De össze fog jönni, ha odateszem magam.

Hacsak nem vagy komoly beteg, le tudsz fogyni, ha tényleg akarsz és elszántan megkeresed a neked jó módszert.

Csodálkozni azokon szoktam, akik nem mennek strandra. Annak mégis mi köze a kövérséghez? Én szeretem a vizet és pont nem érdekel, hogy nem tudok lokális csinibabaként sasszézni végig a parton.

Ha nincs motivációd s beleragadsz a sikertelenségbe, az nagy baj. Én optimista vagyok, ami nem segít a fogyásban, de legalább nem is nehezíti :D Most pedig épp jó úton járok, ami extrán feldob. De ha a súlyom életem nagy problémái között lenne, több erőfeszítést tennék. Bár én csak hallgassak, tudom, milyen önsorsrontó néha az ember. Csak mert az életéről van szó, még nem feltétlenül tesz komoly erőfeszítéseket, ami azért eléggé tragikus.