Van hasonló koplalós praktika?

Én csak akkor nem eszek, ha a kalóriakeretembe nem fér be, de még éhes vagyok, mert hülye módon rosszul osztottam be az adagokat.

Ilyenkor csípős, vegyes savanyúságot szoktam majszolni. Abban szinte semmi sincs.

Ha valódi éhségem van, akkor is eszem, ha éjjel 3 óra van és 2800 kcalnál járok, alap. Más kérdés, hogy ekkora szarvashibát már nem tudok elkövetni, hogy éhes legyek éjjel :) De éhesen tényleg enni kell.

(A következő szekcióban kalóriát tartalmazó ételek jönnek, de elég kalóriaszegények.)

Ha csak kicsit vagyok éhes, az más. Némelyik szénhidrátszegény zöldség jó ilyenkor, durvább esetben pedig egy tojásfehérje (ha nem vagyok messze túl a fehérjekeretemen :( ). Kicsit kalóriadúsabb, de remek a főtt, ecetes cékla. De inkább a savanyúkáposztára szeretek rárepülni, odavagyok a savanyúságokért :) A paradicsom se rossz, engem a zöldség alapból nem laktat, de a paradicsom (s a már említett cékla) kicsit igen.

Plusz ott van az eritrites konjaclisztes csokipuding, amibe csak egy kiskanál kakaó képviseli a kalóriát, plusz egy korty kókusztej vagy efféle. A rostok nem szoktak laktatni, de a konjacliszt kicsit igen.

De a legfontosabb nálam a kávé. Étkezéseltolásra, nasinak vagy csak úgy. Időszakos böjtben is nagyon népszerű, e téren testvérével, a teával együtt.

A kávét fel lehet turbózni, ha nem bánunk némi kalóriát, ami jobban laktat.

Ha tényleg kb. nullkalóriáról van szó, üres kávé és tea, mással nincs értelme foglalkoznom.

Olyankor az a jó, ha jóllakom s eleve nem akarok enni. Ezt össze tudom hozni, csak megfelelő ebéd kell hozzá (ez a legfontosabb étkezésem). Ha pedig véletlenül hosszabban akarnék böjtölni, a ketózis miatt eléggé elmúlik az éhségérzet, legalábbis sokunknál ez a helyzet.

Zsíradaptált embereknél általában nincs is durva éhségérzet, amit nehéz lenne kezelni, nekem a szűk 2 hónap ketogén időszakom óta lényegesen könnyebb e téren. Ha az evési kedvemet kezelem, nincs gond, mert éhes szinte sosem vagyok, kínzóan pedig ténylegesen soha. De én nem koplalok, csak időszakosan böjtölök, jobb időkben combos kalóriadeficitben.

A koplalás teljesen más, eszembe se jut s nekem nem is menne, romolna a működésem már az elején, okos szervezetem van, motivál az evésre :)

Ha csak tempós fogyás a cél, ahhoz nem kell koplalni.

A böjtöt pedig fokozatosan tanulja az ember, ha valamiért hosszútávú böjtölő akar lenni.

Nem akarok enni: ilyen nincs nálam, enni kell.

Simán koplalsz: azt meg minek?

Elfogyott a kalóriakeret: na, ez elő szokott fordulni. Vagy előre gondolkodok, és sportot is betervezek aznap, így nő a kalóriakeret, vagy önuralmat gyakorlok, de amúgy nem szoktam éhes lenni, az önuralom inkább a "tudom-hogy-ettem-de-ennék-még-valamit" legyőzésére szolgál.