Ki miért tartja elavultnak vagy éppen nagyon is korszerűnek a kalóriaszámlálást?

Az anyagcserd nem változik.

Ha hízol akkor több kcalt vittél be.

Ha fogytál akkor pedig az ellenkezője.

Ez így van, mindig is így volt

Így ahogy fölöttem mondták, ez soha sem fog változni, a fogyáshoz/hízáshoz elsősorban a kalória a kulcs.

Ha viszont arra gondolsz, hogy elavultak-e a kizárólag kalóriaszámoláson alapuló diéták (amik semmi mást nem vesznek figyelembe), akkor igen, azok a diéták már elavultnak számítanak.

A kalóriaszámlálás akkor működik, ha a makrókra és a minőségi táplálkozásra is odafigyelsz.

Fehérjéből van egy mennyiség, amit a szervezet a szövetek építésére használ fel (ha megvan hozzá minden szükséges aminosav). Ebből nem lesz energia, így zsírraktár sem. A feleslegben bevitt fehérjéből már lehet.

A szénhidrátnak van inzulinválasza, a feleslegben bevitt fehérjének is lehet, a zsírnak nincs. Hízás magas inzulinszint mellett lehetséges, amennyiben az elfogyasztott tápanyagokat nem használja fel a szervezet energiaként, azaz van miből raktározni. Ha a vércukor- és inzulinszint nem magas az egész nap folyamán, és a súlytartáshoz szükségesnél kevesebb szénhidrátot és zsírt fogyaszt valaki (fehérjéből pedig pont annyit, amennyi kell), a hiányzó energiát a szervezet elsősorban a zsírraktárakból fedezi. Ha túl kevés a fehérjebevitel, az izmok szép lassan leépülnek, amitől csökken az alap energiaszükséglet.

A gyorsan felszívódó szénhidrátok (ha nincs mellettük elég zsír, rost és/vagy fehérje is) általában gyorsan megemelik a vércukorszintet, amit rövid idő alatt (ha nem eszik valaki folyamatosan) a vércukor leesése követhet, ami éhséget, rosszabb esetben rosszullétet okozhat. Ez akkor sem előnyös, ha nem fogyókúrázik az ember.

A fentieken túlmenően a mikrotápanyagok (ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok) és esszenciális zsírsavak optimális bevitele is fontos, mivel az anyagcserefolyamatokhoz, és a szervezet egészséges működéséhez ezek is nagyon fontosak.

És nem utolsósorban az ételek minősége is fontos, nem csak azért, mert a valódi, kevésbé feldolgozott ételek több hasznos tápanyagot tartalmaznak, hanem azért is, mert ha túl sok méreganyaggal terheljük a szervezetünket, az kihat a méregtelenítő szervek munkájára, és a bélflóra egyensúlyára is, az eredmény: betegségek, rossz emésztés, fáradtság.

Vegyünk két esetet. Emberünk keményen számolja a kalóriákat, adalékanyagoktól hemzsegő bolti pékárut eszik margarinnal, mellé vékonyka szelet bolti párizsit, egy kis cukros bolti lekvárt, bolti "reggeli italt", hozzá iszik egy kis cukormentes szénsavas üdítőt, nasinak bolti kekszeket, chipset. Másik (ugyanakkora méretekkel, aktivitással rendelkező) emberünk vesz egy kiló idényzöldséget, salátát, levest, főzeléket, egyéb főtt ételeket készít belőle, mellé eszik pár szelet sült húst, halat, tojást, egy kis adag friss gyümölcsöt, nasinak egy kis diót, mogyorót, és tiszta vizet iszik. Tegyük fel, hogy ugyanannyi kalóriát visznek be. Melyikük fog fogyni és lesz energiája a napi teendőihez, mozgáshoz, és melyikük lesz állandóan éhes (vagy gyötrik falásrohamok), fáradt? Melyikük lesz hamarabb beteg? Melyiknek marad meg nagyobb eséllyel az izomzata? Ugye nem nehéz kitalálni?

A kalóriegyenleg alapján fogyunk, ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen időket élünk. A fogyás szükséges és elégséges feltétele a kalóriadeficit.

Viszont nem a mindenáron fogyás a célunk jó esetben, hanem az egészségünk, energiaszintünk, közérzetünk is ott van.

S én pl. nem vagyok hajlandó éhezni. Nálam ez azt jelenti, hogy ha számolok (évek óta teszem, ha nem is mindig, mert nincs sok értelme, csak érdekel és megszoktam), akkor sem fogyok, mert éhes maradok a keretemen belül szinte minden esetben. Az étrend, elosztás, mozgás már megváltoztathatja ezt, némi fegyelem ekkor is kell, de kisebb, mint az önsanyargatáshoz, ami sokunknak a normál étrendű kalóriamegsziorítás.

A kalóriaszámolás egy fontos módszer, de önmagában nem elég, jó étrend is kell mellé, a mozgást sem váltja ki... Nem diéta, azt érdemes jót választani s ezt számolni.

A kalóriaszámolás sok étrenden megvan egyeseknél (akik anélkül nem fogynak automatikusan, némi odafigyelés mellett). Pl. a ketósok zöme is számol. A testépítők is számolni szoktak. Sok időszakos böjtölő is számol.

Az én legesélyesebbnek tartott módszeremben speckó diéta, időszakos böjt és potenciálisan számolás is van. Számolás nélkül nehéz megfelelő szinten tartanom a makrókat, bár magához a fogyáshoz nem igazán kell, az időszakos böjt, a jó étrend, odafigyelés és a mozgás biztosítja, hogy ne szálljon el a kalória.

Sokat jártam a kalóriabázis fórumán. Az alapján szinte senki nem csinálja úgy, hogy "ehetek bármit, csak a kalória legyen rendben". Igen komoly étrendi megszorításokat alkalmaznak, hogy ne éhezzenek a kalóriakeretükkel. A számolás csak egy segédeszköz, a sikerhez a jó étrend keményen hozzájárul, bár egy elszánt ember képes hiba esetén is éhezni, így bármilyen étrenddel lefogy, ha számol és jó a kerete.

#5: Érdekes kérdéseket tettél fel :) Bár kéne egy 3., normális csoport is...

Ugyanakkora kalóriadeficitnél várhatóan egyformán fogynak, illetve a rosszul evő többet, mivel annak izom is megy le nem minimális mennyiségben és az kisebb energiasűrűségű. Energia? Egyéni. Van, akinek rengeteg szénhidrát kell ahhoz, hogy ne legyen rosszul és energiája is legyen, ezt a második esetben nincs meg. Az elsőben van cukor elég, de ott más a gond, mindig csodálom, aki ilyen étrenden tartósan működik. Gondolom, mindkét ember egész jól érezné magát, amennyiben ezt szabad akaratból csinálják (s nem mazochisták vagy mentálisan sérültek). Ha kísérletező kedvű tudósok kényszerítenék rá ezeket valakire, akkor az első esetben szerintem minden normális ember hamar kikészülne és feladná az egészet (én elolvasom a menüt és máris rosszul leszek). A másodikban ki virulna, ki rosszul lenne a szénhidráthiánytól vagy a hústól vagy az édességhiánytól. Én nagyon utálnám, persze közel sem annyira, mint az elsőt, de én fizikailag nem is igénylek szénhidrátot, mint sokan.

De a belevalóbb emberek működnének így is, úgy is. Egy ideig. A második esetben nyilván várhatóan tovább.

Összetett gabonák és egy kis csoki sokat dobna a 2. eseten sokak számára.

Szándékosan nem írtam, hogy konkrétan milyen zöldségeket enne a 2. Ha úgy válogatja össze, lehet benne elég sok ch is, gumósokból, gyökérzöldségekből, vagy hüvelyesekből. Ott van pl. az édesburgonya, a sütőtök, bab, borsó.

A gabona opcionális, egyáltalán nem muszáj enni, ha valaki nem igényli, a fentiekből elég összetett szénhidrát be tud jönni, jó sok vitaminnal együtt.

A tejtermékek, akárcsak a gabonafélék, egyeseknek lehetnek hasznosak, másoknak nem. Még a gyümölcsök is lehetnek ilyenek, zöldségekből sem feltétlenül kell ennyi, vagy lehet több is, ha valakinek belefér. Ez egyéni ízlés és étrend kérdése.

Csokira nem mindenkinek van szüksége. Én nagy csokievő voltam, aztán évekig nem ettem, és nem is hiányzott. Most néha eszek étcsokit, de megvagyok nélküle is :)

És igazad van, én két viszonylag szélsőséges példát írtam, a legtöbb fogyókúrázó valahol a kettő között található, de nem is ez a lényeg.

Max egy picit pontatlannak (/sokan félreértelmezik)

Igaz, hogy a kalória az, ami _számít_ de így sem egészséges mekis kaján élni.

Meg kell lenni a megfelelő mennyiségű fehérjének, vitaminoknak stb. Erről a szimpla cico nem beszél, pedig fontosak ezek is az egészséges életmód érdekében.

#5 és #8 vagyok.

Itt egy jó videó (angolul), amelyben Dr. Jason Fung elmagyarázza a CICO elmélet téves voltát. Ajánlom mindenkinek.

Az utolsó 3 percben összefoglalja a lényeget.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=3529&v=YpllomiDMX0